Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, az SZDSZ
2241 megíté lése lehetséges. Egyetlen dologban azonban a helyeslőknek és a bírálóknak is egyet kell érteniük: az élet jó néhány területén azonnali cselekvésre késztet. Történik végre valami a soksokéves tétovázás után úgynevezett húsba vágó ügyekben! Változtatási szá ndék, persze, jó néhány éve folyamatosan volt, de azt az óvatoskodás mindig legyőzte. Sokan bíztak - és bíztunk - abban, hogy meg lehet úszni néhány fájdalmas műtétet, például a szociálpolitika területén is. Ugyanakkor ma, ha reálisan és becsületesen szemb enézünk a valósággal, merni kell kimondani: nem lehet megúszni és átlépni azokat. Kényszerhelyzet van, nehéz és bonyolult kérdések kellemetlen megválaszolása vár ránk. Csak azt ne higgye senki, kedves ellenzéki képviselőtársaim, hogy ezt jókedvünkben tessz ük! Mielőtt azonban offenzívába lendülnének, arra kérem a bírálókat, gondolják végig, minek az érdekében történnek a fájdalmas lépések, és milyen szemléletű és eredményességű szociálpolitikának kell búcsút mondjunk. Kezdjük az utóbbival: Tegyük a szívünkre a kezünket - kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt : a magyar szociális ellátó rendszer szerkezetében soksok éve majdhogynem változatlan maradt. Változatlan maradt annak ellenére, hogy gyökeresen megváltozott a gazdasági környezet. Ma egymillióv al kevesebb a kereső, mint néhány éve, szűkült az adófizetők köre; a másik oldalon viszont megnőtt azoknak a száma, akiknek valamilyen, az államháztartásból származó ellátás biztosítja a megélhetését. Közben ugyan a jóléti rendszer kiegészült egyegy új el látással - mint például a várandóssági pótlékkal vagy a szociális törvény szerinti gyermeknevelési támogatással , lényegi változásról azonban nem beszélhetünk. Vajon képes volte a közelebbi vagy távolabbi múlt szociálpolitikája olyan kérdésekre választ a dni, mint szegénység, esélyegyenlőség és szociális biztonság? Bizony, nem tudott. Volt fáradozás a szociális háló megteremtésén, amely eközben egyre lyukasabbnak és lyukasabbnak tűnt. S ha végiggondoljuk az elmúlt évek történéseit, ez a lyukasodás, pókháló sodás törvényszerű volt, mert - mint az imént utaltam rá - egyre többen és többen kerültek olyan helyzetbe, hogy a szociálpolitika szolgáltatásait igénybe vegyék, miközben a rendelkezésre álló és szétosztható anyagi javak egyre fogytak. Egyetlen jellemző a dat a fentiek igazolására: míg 1978ban 180 ezren kaptak az ellátó rendszeren belül valamilyen természetbeni vagy pénzbeni ellátást, segélyt, addig 1993ban 1 millió 870 ezren! Ez több mint tízszeres emelkedést jelent. Jobban működő - divatos szóval élve: hatékonyabb - csak akkor lesz a szociálpolitika, ha nem kell ennyi emberhez eljutnia. Ehhez pedig más eszköz nemigen látszik, mint az előremenekülés stratégiája, vagyis a magas és közepes jövedelműek esetében más lehetőségeket szükséges találni és kínálni a boldogulásra, mint a segély vagy valamilyen szociális ellátás. Nem majmolva, de meg kell próbálni azoknak az országoknak a szerkezetére hasonlítani, ahol működnek a dolgok. Változtatni pedig nem lehet úgy, hogy közben ne változzék semmi. A csomagnak alig ha eltitkolhatóan a legfőbb erénye, hogy szakítani kíván a struccpolitikával, a "valami van is meg nincs is" tehetetlenségével. Kimondatlanul is tartalmazza: nem lehet úgy kezelni - vagy inkább nem kezelni - a pénzszűkét, hogy a különféle ellátási formák s zép lassan és csendben lerongyolódnak, elértéktelenednek. (11.50) Tehát ha nem jut annyival több pénz a szociálpolitikára, mint amennyivel több kellene az új helyzetben, a különféle régi, új ellátásokra való jogosultságokat új alapokra szükséges helyezni. S hogy mit jelentsen ténylegesen az új alapokra való helyezés, ez a fő kérdés, ebben kell egyezségre jutnunk. Az új alapokra való helyezésnek természetesen többféle megoldása lehetséges. Március 12e óta vitatkozunk arról, hogy melyik módszer lehet a legme gfelelőbb. Az SZDSZben is számtalan kérdés
