Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP
2227 Ami pedig az államháztartás reformját illeti, gazdasági megközelítésben két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy Magyarország gazdasági teljesítményét tekintve nagyjából Portug áliához hasonlóan fejlett ország, sőt némiképpen el is marad mögötte. Egy ilyen országban illúzió azt elvárni, hölgyeim és uraim, hogy Svédországhoz hasonló színvonalú és hatékonyságú szociálpolitikát üzemeltessünk. A másik pedig, amivel kapcsolatban szere tném felhívni a figyelmet, az az, hogy ha megnézzük a költségvetés kiadásait, akkor látjuk, hogy a maguk több mint 400 milliárd forintos tételeivel a kamatterhek és a szociálpolitikai kiadások jelentik a leginkább meghatározó tételeket. Ilyen körülmények k özött talán önök is megérthetik, hogy önmagában a pénztáros személyének a megváltozása nem befolyásolja a kasszában lévő pénz nagyságát. A pénztárosok sorozatban voltak kénytelenek tapasztalni az elmúlt tíz év kormányaiban, hogy egyre kevesebb pénzt találn ak ebben a bizonyos kasszában, viszont egyre nagyobb kötelezettség terheli azt a meglévő pénzállományt is. Ami pedig a külföldi adósságok felvételét illeti, teljesen világos, hogy ha a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége gyenge, akkor a felvett hit elek alapvetően egy torz szerkezetű gazdaság problémáinak menedzselésére mennek el, és nem ösztönzik hosszú távon a gazdasági növekedést. Így létrejön egy olyan helyzet, amivel a gyerekek is sokszor találkoznak, amikor hóembert építenek, hogy elkezdik egy kis hógolyóval, és azt görgetve a földön, eljutnak egy kellő nagyságú hólabdáig, amiből aztán hóembert lehet kreálni. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha ez a folyamat túlságosan sokáig tart, akkor a mennyiség minőségbe csap át, és a létrejött hómennyiséget már nem a hóember pocakjának nevezzük, hanem lavinának. Ezek a folyamatok az alapvető okai annak, hogy a magyar gazdaság, a nemzetgazdaság adósságállománya folyamatosan növekedett. Természetesen ennek voltak konszolidáltabb és kevésbé konszol idált szakaszai. Itt szeretném felhívni a figyelmet az 1993as évre; erről az évről már sokszor vitatkoztunk a tisztelt Ház falai között, és ami az egyensúlyhiányt illeti, valószínűleg még sokszor szóba fog kerülni. Az én megítélésem az, hogy ebben az évbe n alakult ki az az egyensúlyhiány, ami alapvetően befolyásolja a Hornkormány mozgásterét is. Mi történt 1993ban, hölgyeim és uraim? Nos, az történt, hogy egyfelől az addigi szerény aktívum a folyó fizetési mérlegben hirtelen drámai fordulatot vett, és mi ntegy 3,6 milliárdos hiánnyá változott át ebben az évben. Ezt valamelyest még ellensúlyozni tudta a külföldi működőtőkebevonás, amely ebben az évben szintén magasabb volt a korábbiaknál, s valamivel meghaladta a 2,3 milliárd dollárt. Azzal viszont már nem tudok egyetérteni, amit Demeter Ervin képviselőtársam a tegnapi felszólalásában említett, amikor ezt a működőtőkebeáramlást nagyvonalúan az egész bruttó adósságállománnyal vetette össze. Véleményem szerint sokkal egyszerűbb összefüggésekről van szó. A na pnál világosabb ugyanis, hogy ha a működőtőkebeáramlás mintegy egymilliárd forinttal alatta marad az az évi fizetésimérleghiánynak, akkor ez nem egy megnyugtató folyamat, sőt ellenkezőleg: ez egy olyan folyamat, amely az ország adósságállományát növeli. (10.40) Ezzel összefüggésben szeretnék rámutatni az exportimport arányokra. Szintén ebben az évben történt meg, hogy a korábbi évekkel ellentétben az export és az import mozgása elszakadt egymástól, s míg az export továbbra is csökkené st mutatott, ebben az évben először viszont az import növekedésnek indult, ezzel tetézve a fizetési mérleg hiányát. Ha pedig az adósságállományt - amiről oly sokszor beszélünk - összevetem az export teljesítményével és az úgynevezett adósságszolgálati muta tóra hivatkozom, mely 1993ban 50 százalékos volt, akkor nagyjábanegészében azt mondhatjuk, hogy az országnak minden egy dollár bevétele egyúttal egy dollár importkiadást jelentett, ezen kívül mintegy 50 centtel még tartoztunk a külföldnek a felvett hitel ekért. Világos, hogy ez a folyamat hosszú távon csak az egyensúly hiányát növeli, és ha ezt egy ponton túlra feszítjük, akkor a gazdasági növekedést alapjaiban ássa alá.
