Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
222 Sajnos, nem ilyen. S ezek a folyamatos módosítgatások már a jogi egyetemeken a vizsgák rémévé teszik a társadalombiztosítási jogot. Úgyhogy valóban nagyon nehéz itt úgy beszélni, hogy nemcsak a képviselőtársak, hanem az állampolgárok is megértsék, miről van szó. É n megkísérlem nagyon közérthetően azt mondani, hogy a társadalombiztosítási rendszer átalakítása egy folyamat, amely elkezdődött még az előző kormány alatt, létrejött a költségvetéstől független társadalombiztosítás önkormányzatokkal, majd ez a folyamat fo lytatódott a jelenlegi kormány tevékenysége során. Ez a parlament legutóbb tavaly év végén módosította ugyancsak ezt az alaptörvényt, az 1975. évi II. törvényt, és most újra módosításra szorul. A módosítás szükségességét az indokolná, hogy a társadalombizt osítás bevételeit valami módon növelni és kiadásait csökkenteni kívánjuk. (17.40) Növelni a bevételt és csökkenteni a kiadást, mert különben a társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlya nagyon nehezen tartható fenn. Ez nem magyar jelenség, nem ősi magyar átok: ez a világ összes társadalombiztosítási rendszerére jellemző ott, ahol a népesség aktív összetevőinek száma csökken, és nő az ellátást igénybe vevők száma. Csupán az a kérdés, hogy ezek a módosítások mily en irányba mutatnak: a növekvő befizetéseket milyen jövedelmi csoportok, a társadalom mely gazdasági, szociális helyzetben lévő csoportjai viselik, és a megszorítások kiket érintenek. A társadalombiztosítás a társadalompolitika egy igen lényeges összetevőj e, hiszen a "szociálpolitiká"t széles értelemben "társadalompolitika"ként lehet magyarra fordítani. Ez azt jelenti, hogy az ebben megnyilvánuló kormányzati és parlamenti szándék egyben minden ideológián, minden nyilatkozaton túl jellemző egy társadalom, egy kormány, egy parlament társadalomfilozófiájára, arra vonatkozó elképzeléseire, milyennek kell lenni egy társadalomnak ahhoz, hogy egészségesen működjék. Különösen fontos ennek a hangsúlyozása egy átalakuló gazdaságban, ahol a gazdasági törvények és a g azdasági szféra tevékenysége a jövedelemkülönbségek növelését kell hogy szolgálja, hiszen ez a jövedelemkülönbség a gazdaság motorja, és Magyarországon ez a jövedelemkülönbség a tényleges, az elsődleges, a primer jövedelmeknél 1:20 arányúra nőtt. Egy dinam ikusan fejlődő gazdaságban ez természetes, sőt kívánatos is. A szociális olló viszont - az, hogy ez az 1:20 arányú primer jövedelem valójában mekkora jövedelmet jelent - 1:7. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság szükséges széthúzó, jövedelemdifferenciáló erejét a társadalomnak, a modern államnak, a demokratikus államnak valamilyen visszaszabályozó, visszaosztó rendszerrel kompenzálni kell. Demokráciákban kompenzálni kell, hiszen minden demokráciában, ahol választások vannak - a szükségszerűen mindig kis számú ga zdaggal szemben - a választópolgárok többsége nem a felső 10 százalékhoz tartozik. Tehát ez a visszaosztó mechanizmus egyszerűen politikai szükségszerűség, és a jóléti államok, illetve a szociális piacgazdaságok egyszerűen tudomásul veszik. És nem szívjósá gból, altruizmusból vagy bármilyen szándékból teszik, hanem abból a felismerésből kiindulva, hogy enélkül a társadalom nagyon nehezen tartható stabil állapotban, az elégedetlenség nagyon nehezen kezelhető. Egyetlenegy esetben kezelhető: hogyha a társadalmi termelés oly mértékben bővül, hogy az alsó jövedelmi csoportok is napról napra nagyobb jövedelemhez jutnak, mert akkor el tudnak viselni nagyobb jövedelmi különbségeket. A FIAT gyár munkása azóta nem sztrájkol - noha Agnelli úrnak, a tulajdonosnak valószí nűleg azóta több jachtja és magánrepülőgépe van, mint az ötvenes években , amióta hozzájut a saját FIAT kocsijához és a többi, a polgári léthez tartozó javakhoz, hiszen úgy érzi, hogy akkor meg van fizetve a munkája. Egy olyan gazdaságban, ahol csökken a gazdaság összkitermelő, árutermelő, értéktermelő képessége, csak úgy lehet fenntartani növekvő jövedelemkülönbségeket, hogyha vagy fizikai, vagy szellemi elnyomás, erőszak, terror érvényesülhet. Ilyenek a délamerikai és az egyéb - hadd ne idézzem, milyenf ajta - rendszerek.
