Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
221 Fontos az is, hogy ebből a szempontból a nyugdíjasok valóban hátrányt szenvednek, de valamilyen módon a társadalmi igazságosság nem szenved hátrányt, hiszen ha szigorítani kell a táppénzszabályokat azért, hogy az egyensúlya a tá rsadalombiztosítási költségvetésnek megtartható legyen, akkor érthető, hogy ennél a rétegnél, az idősebb rétegnél nem lehet szigorúbb szabályokat alkalmazni, mint a többinél. Nagyon méltatlan helyzetek keletkeznének akkor, ha eleve a munkaalkalmasság elbír álásakor próbálnánk a rendszerbe olyan elemeket bevinni, amelyek egyidőben próbálnák megakadályozni a munkaképtelenek nyugdíj- és táppénzigényének kielégítését. Valószínűbb, hogy a nyugdíjasoknál a tíz nap betegszabadságot ki kell egészíteni egy ennél sokk al nagyobb tartamú, nem fizetett, tehát fizetésnélküli betegszabadság intézményével, amely nyilván a munkaviszonyukat fenntartja és rendezi abban az időpontban is, amíg betegek. Hiszen arra is számítani kell, hogy továbbra is gyakrabban lesznek betegek. Tá mogatni tudnánk egy olyan javaslatot, ha a késedelmi kamatot viszonossági alapon is bevennénk egy módosító javaslat keretében. Ez azt jelenti, hogy ne csak a társadalombiztosítás fizettessen ki késedelmi kamatot, napi kamatszámítás mellett, hanem ha a társ adalombiztosítás késlekedik saját hibájából valamilyen ellátás kiutalásával, megállapításával, akkor ugyanezzel a kamattal, napi kamatozással fizessen a társadalombiztosítás is az ellátásokért. Ennek egyébként úgy tűnik, komolyabb akadálya nincs. Ugyancsak támogatnánk azokat az ellenzék által is említett felvetéseket, amelyek az egészségi adatok következetesebb védelmét garantáló módosításokat hiányolják. A magam részéről én is támogatni fogok ilyen módosító javaslatokat. Felhívnám még egy bekezdésre a tisz telt Ház figyelmét. Ez pedig az utolsó bekezdése ennek a törvényjavaslatnak. Ez az utolsó bekezdés idegen - mint oly sok elem - magától az eredeti 1975. évi II. törvénytől, amikor azt a szabályt hozza be, hogy a női nyugdíjkorhatár kérdésében ennek a bizon yos átmeneti törvénynek a meghozataláig a vitatható ügyekben, a nyitott kérdésekben - tehát az emelt összegű végkielégítés kérdésében, a felmentési, a felmondási korlátozás szempontjából - a külön törvény hatályba lépéséig az ötvenöt éves kort kell nyugdíj korhatárként számításba venni. Ezzel megszüntethető az az utolsó olyan jogi hiány, amelyet az aláírásgyűjtések, a különböző népi kezdeményezések ide, a parlament elé hoztak és jeleztek. Addig tehát jogilag rendezett a helyzet, amíg a parlament ezt a külön törvényt meg nem hozza. Az elmondottak alapján kérem a tisztelt Házat, kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a módosítást. Támogassák, hogy ezt a Ház meg tudja szavazni a társadalombiztosítási költségvetéssel legalább egyidőben. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm Kiss József képviselőtársunk elhangzott beszédét. Szólásra következik Kis Gyula József, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Szólásra készül Bernáth Varga Balázs, a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a sz ót Kis Gyula József képviselő úrnak. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, elnök asszony, köszönöm tisztelt Ház a figyelmet. A társadalombiztosítás 1975. évi II. törvénye azonkívül, hogy '75ben született, mára ilyen vastaggá vált, (Fölemeli, mutatja a jog szabályt.) s a folyamatos módosítások következtében ilyen oldalak, üres oldalak szerepelnek benne, hatályon kívül helyezett rendelkezések. Tehát egy igen nehezen áttekinthető törvény módosításáról lesz szó. Ez annál inkább sajnálatos, mert ez a törvény az állampolgárok két alapszükségletét van hivatva szabályozni: az egészségügy működési költségeinek fedezetét és a nyugdíjak kifizetését. Tehát ennek a törvénynek olyannak kellene lennie, hogy mindenki számára áttekinthető, világos és érthető legyen.
