Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A büntetőjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
2170 Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Elsőként Csákabonyi Balázsnak, a Magyar Szocialista Párt részéről; őt követi majd Kutrucz Katalin, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Mega dom a szót Csákabonyi Balázsnak. DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A fiatalkorúakra vonatkozó büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kívánok támogatólag elmondani néhány gondolat ot. A törvényjavaslat nemzetközi jogi kötelezettségünknek tesz eleget azzal, hogy az alkotmányban előírtaknak is megfelelően megteremti a Magyarország által 1991ben ratifikált, a gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20án kelt egyezmény és a belső jog összhangját. Örülök annak, hogy ebben az esetben a javaslat nem elégszik meg ennyivel, hanem túllép ezen és érezhetően olyan szabályozás kialakítására törekszik, amely a társadalom és a fiatalkorú érdekeit egyaránt figyelembe veszi. Azért említe m a társadalmat is, mert úgy vélem, hogy a speciális prevenció, az egyéni megelőzés elősegítése nemcsak a törvénnyel összeütközésbe kerülő fiatalkorú érdeke, hanem a miénk is. Hiszen egy 1418 éves korban kisiklott fiatalnál a legfontosabb cél csak az lehe t, hogy ez a kisiklás tényleg csak egy alkalmi botlás maradjon, és a bűnözés ne váljék életformájává a fiatalkorúnak. Sajnos, ez utóbbi is előfordul, mint ahogy az is, hogy fiatalkorúak követnek el igenigen súlyos bűncselekményeket. Velük szemben természe tesen egészen más eszközökkel kell fellépni. Szerencsére a javaslat a fiatalság kis részét érinti: évente körülbelül 67 ezer fiatalkorút ítél el a bíróság. (18.10) Mégis nagyon fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek is legalább megpróbáljunk esélyt adni arra, hogy felnőtt életükben a társadalom és a saját maguk elvárásainak megfelelő életmódot folytassanak. A javaslat rendelkezései közül kiemelnék néhányat, amelyek megítélésem szerint jobbá tehetik a fiatalkorúakra vonatkozó büntető rendelkezéseinket. Az egyez mény 15. cikke tiltja a gyermekek elrablását, eladását vagy a velük való kereskedelmet. A bűncselekmények a legtöbb esetben kiváltják a társadalom rosszallását - különösen így van ez, ha a sértett gyermekkorú. Joggal várjuk el törvényeinktől, hogy súlyosab ban ítéljék meg a tettet, ha az védtelen gyermekeket érint. Ennek a kívánalomnak tesz eleget a javaslat, amikor szigorúbb felelősségre vonást tesz lehetővé a gyermekek eladása, illetve megvétele esetén. A javaslat humánus, és az egyezmény szellemiségét kif ejező rendelkezése az, hogy az emberkereskedelem áldozatává vált - és ebből eredően fokozottan kiszolgáltatott helyzetben levő - kiskorút kényszermunkára, üzletszerű kéjelgésre vagy züllött életmód folytatására rábíró személyt - kiskorú veszélyeztetése mia tt - két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Annak ellenére, hogy a bíróságok jelenleg is inkább a szabadságvesztésen kívüli szankciókat alkalmazzák a fiatalkorúakkal szemben - 1993ban, a vizsgált évben 6 608 fiatalkorú elítéltb ől mindössze 821 személyt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre , a javaslat a jelenlegi szabályozást az egyezmény követelményeinek megfelelően egyértelműbbé teszi, sőt azt ki is bővíti, amikor kimondja, hogy szabadságvesztéssel járó intézkedést is csa k akkor lehet alkalmazni, ha az intézkedés célja más módon - például megrovással vagy próbára bocsátással - nem érhető el. Ezáltal lehetővé válik, hogy a fiatalkorú megszokott környezetéből csak a legvégső esetben legyen kiszakítható. A javaslat egyik fő p illére a jelenleg még határozatlan idejű javítóintézeti nevelés - mint intézkedés - szabályainak az átalakítása. Ez az intézkedés - megfelelő feltételek mellett - sokkal alkalmasabb a nevelési célok elérésére, mint a szabadságvesztés büntetés. Alkalmazásár a ugyanakkor sajnos eddig nagyon ritkán került sor: a vizsgált évben, 1993ban, a már említett 6 608 elítéltből mindössze 256 esetben - ez 3,8 százaléknak felel meg. Ennek oka, hogy az előzetes fogva tartásban töltött idő tartama a határozatlan jelleg miat t nem volt beszámítható.
