Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A büntetőjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
2171 A javaslat a javítóintézeti nevelést határozott idejűvé alakítja át, és tartamába beszámíthatóvá teszi most már az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. Úgy gondolom, hogy e korrekcióval a bíróságok gyakrabban alkalmazzák majd a javítóintézeti nevelést, főleg a fiatalkorúakra igen rossz hatású, rövid tartamú szabadságvesztések helyett. A másik pillére a javaslatnak a fiatalkorúak előzetes letartóztatására vonatkozó rendelkezések átalakítása. Az előzetes letartóztatás mai szabály ai épp úgy megfelelnek az egyezménynek, mint a módosító javaslatok. Ami miatt mégis megemlítem én is, az az a körülmény, ami elég jól ismert képviselőtársaim előtt is, nevezetesen: az előzetes letartóztatás végrehajtása a büntetésvégrehajtási intézetekben és főleg a rendőrségi fogdákban nem mindig történik törvényeink szerint. Előfordul, hogy a fiatalkorút nem különítik el az elítéltektől, vagy éppen felnőtt korú terhelttel egy zárkában helyezik el. A zárkák sokszor túlzsúfoltak, és a fiatalkorúak életkori sajátosságainak megfelelő ellátás, nevelés sem mindig biztosított. Erre nem lehet mentség a tárgyi és a személyi feltételek hiánya - törvényeink betartását minden körülmények között biztosítani kell. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi dokumentum 37. cikk ének b) pontja kimondja, hogy a gyermek letartóztatása csak végső eszközként és a legrövidebb időtartammal alkalmazható. A statisztikai adatok tanúsága szerint Magyarországon az elmúlt években stagnált az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak száma. Évente átlagosan körülbelül 900 fiatalkorú kerül előzetes letartóztatásba, ami az összes elítélteknek hozzávetőlegesen 14 százalékát teszi ki. Úgy látom, a javaslat ezekre a problémákra próbál megoldást találni, amikor a fiatalkorúak egy részénél lehetőség et ad arra, hogy az előzetes letartóztatást javítóintézetben foganatosítsák. Így a büntetésvégrehajtási intézetekben, rendőrségi fogdákban csökkenni fog az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak száma, és remélhetőleg ezekben az intézményekben is bet arthatók lesznek a büntetőeljárási törvény és a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet előírásai. Az egyezményben több helyütt megfogalmazódott követelménynek tesz eleget a javaslat azzal, hogy - főként a gyakorlatban tapasz talható hiányosságok felszámolása végett - már az alapos gyanú közlésével egyidejűleg kötelezővé teszi a védő kirendelését, ha a fiatalkorú terheltnek nincs meghatalmazott védője; továbbá kimondja, hogy a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatáss al, illetve az ideiglenes kényszergyógykezeléssel kapcsolatos eljárásban a meghallgatás a fiatalkorú védője nélkül nem tartható meg. Végül, de nem utolsósorban említést kell tenni a javaslat harmadik pilléréről: a bírósági eljárás mellőzése egy új módjá nak, a vádemelés elhalasztásának a bevezetéséről. Az egyezmény 40. cikkének 3/b pontja előírja a részes államoknak, hogy minden lehetséges és kívánatos intézkedést tegyenek meg a gyermekek ügyének bírói eljárás mellőzésével történő kezelésére. A javaslat s zerint az ügyész a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében egy évtől két évig terjedő időre - az ötévi szabadságvesztéssel nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények miatt - elhalaszthatja a vádemelést, ha annak feltételei egyébként fennáll nak. Tisztelt Országgyűlés! Ügyvédként eljárva magam is tapasztaltam, hogy a büntetőeljárási törvényünknek azon rendelkezései, amelyek a fiatalkorúakat úgy akarják védeni, hogy a velük szemben folyó eljárásban minden esetben kötelezővé teszik az összes gar anciális - vagy annak hitt - rendelkezés alkalmazását, éppen az ellenkező hatást érik el számos esetben. A fiatalkorúnak még az igen csekély súlyú bűncselekmények esetén is szembe kell néznie az eljárás minden fázisával, annak összes szereplőivel - köztudo tt, hogy a vétségi eljárás szabályai és a tárgyalás mellőzése fiatalkorúakkal szemben nem alkalmazhatók. Éppen ezért nagyon jó megoldásnak tartom, hogy egyes esetekben az ügy bírósági szakba már nem jut el - az eljárást az ügyész is lezárhatja. (18.20) E r endelkezés egyébként az előkészítés során vitatott volt. Ugyanis az utóbbi, mondhatjuk azt, hogy évtizedekben uralkodóvá vált az a nézet, hogy a fiatalkorúval szemben a procedúrát azért kell teljes egészében lefolytatni, mert ennek is van egyfajta visszata rtó hatása. A gyakorlat azonban azt
