Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2045 beruházásoknál is , tudja, hogy egy építőipari tender f elbontása után akár egy 100 millió forintos beruházásnál is elképzelhetetlen, hogy egykét héten belül szerződést lehetne kötni - az akkora feladat! Némely esetben még a 60 napos határidő betartása is gondot okoz a szerződő feleknek. Tehát igenis lehetőség van arra, hogy a nagy volumenű ügyekben a rossz döntés, a törvénysértő döntés, az államigazgatási hatóság fellépése folytán ne vezessen szerződéskötéshez; vagy ha mégis szerződést kötnek, akkor már büntetőjogilag üldözhető magatartást tanúsítanak az érdek eltek. Még egy utolsó gondolat, ez már nem a kettőnk közötti polémia: a törvényjavaslat a kiszabható bírság összegét 10 millió forintban javasolta maximálni. Ezt nagyon kevésnek tartom, hiszen az építőipari beruházások, az építési jellegű közbeszerzések na gyságrendje számos esetben a milliárd forintot is meghaladja. Egy több száz millió forintos beruházásnál a 10 millió forintos bírság - a legalacsonyabb nyereségkulcs számítása mellett is - a nyereségnek egy töredékét jelenti. Nem véletlen, hogy a tisztessé gtelen piaci magatartásról szóló törvény az ott kiszabható bírságot - és nem véletlen, hogy az sem bíróságra van bízva, hanem egy államigazgatási hatóság, a Versenyhivatal szabhatja ki a bírságot - az elérhető nyereség 30 százalékában maximálja. De mivel a z elérhető nyereség még egy építőipari beruházásnál is nagyon nehezen becsülhető meg előre, súlyos vitákhoz vezethetne a bírság kiszabásánál, hogy mennyi lett volna befejezés esetén a nyereség. Éppen ezért én a szerződés volumenének 30 százalékát javasolta m felső határként elfogadni. Ezt az előterjesztő három bizottsági ülésen elfogadta, az egyik bizottsági ülésen nem támogatta, kizárólag ezért tettem szóvá; különben a bizottságok is és az előterjesztő is egyetértett ezzel a módosítással, és kérem képviselő társaimat, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák. Köszönöm szépen. (Juhász Pál tapsol.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Vane még ehhez a ponthoz hozzászóló? (Bauer Tamás jelentkezik.) Bauer Tamás képviselő úrnak adom meg a szót. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönö m a szót, elnök úr. Már korábban jeleztem, hogy amikor eljutunk a részletes vitának ehhez a szakaszához, a közbeszerzési döntőbizottság kérdéséhez, akkor szeretném nagyon röviden megindokolni azt, hogy ebben a vitában történetesen miért Keller László képvi selőtársammal értek egyet. Már akkor jeleztem, hogy úgy gondolom, azt a kérdést kell feltennünk, hogy a közbeszerzési döntőbizottságnak, illetve a közbeszerzési biztosoknak részben olyan feladatuk lenne, amit elláthat a bíróság is, nevezetesen - ha jól ért em - mindazt, ami a szerződéskötés után történik, azt a funkciót elláthatja a bíróság is. (20.50) A kérdés az, hogy ezt a funkciót ki láthatja el jobban? Bizonyosan jobban elláthatjae a döntőbizottság, a biztosok, mint a bíróság? Számomra meggyőző az a go ndolatmenet, hogy erre találták ki a bíróságot, és akkor helyesebb, ha ezt a funkciót a bíróságok látják el. Én nem hiszem, hogy abból a tényből, hogy a bírósági eljárás, a bírósági ügymenet kétségkívül lassú, azt a következtetést kell levonnunk, hogy egy ilyen fontos ügyet vonjunk ki első menetben a bíróságok hatóköréből. Már csak azért sem, mert nagyon valószínű, hogy a közbeszerzési döntőbizottság által egyszer eldöntött ügy következő állomása újra a bíróságoknál lesz. Azt gondolom tehát, hogy ezek miatt az ügyek miatt aligha indokolt közbeszerzési döntőbizottság létrehozása és a közbeszerzési biztosok intézményének bevezetése. Az igazi kérdés az, hogy vajon indokoljae a közbeszerzési biztosok intézményének felállítását, a döntőbizottság felállítását az a jogorvoslati lehetőség, ami még nem a bíróság dolga, tehát ami a szerződéskötés előtt lenne időszerű. Indokolte az, hogy azoknak, akik vesztettek a döntés során, módjuk legyene a szerződéskötés előtt megakasztani minden egyes eljárást?
