Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
203 Amikor az Országgyűlés öt évtized lélekromboló hatásait próbálta meg jóvátenni, akkor elsődlegesen az volt a szándéka ennek a törvénynek, hogy az állami vagyon magánkézbe adása során a kárpótlási jegy közvetítő eszköz legyen. Hogy vagyont kaphassanak azok, akiktől vagyont vettek el, hogy a vagyonnak a működtetése ne csa k az ő javukat, az eredeti tulajdonosok javát szolgálja, hanem a gyerekeikét, az unokáinak a javát, a dédunokáknak a javát szolgálja. Ehhez képest az az elképzelés, hogy életjáradékra lehessen a jegyet váltani, egy szociális típusú elképzelés volt. Hogy ak iknek igazából nincs szándékuk vállalkozni, családi körülményeik folytán egyedül maradtak, föl akarják élni a vagyont, azok számára az életjáradék biztosítsa azt a lehetőséget, hogy havonta, a költségvetés lehetőségeihez képest elfogadható mértékű életjára dékot adjon. Nagyon kiviláglott ez az 1992. évi XXXI. törvénynek a vitájában. Az akkori Kereszténydemokrata Néppártnak a vezérszónoka nagyon pontosan összefoglalta ezeket a célokat. És hadd idézzek annak a vitának egy másik felszólalásából. Soós Károly Att ila, jelenleg politikai államtitkár úr akkor a következőket mondotta: "A tisztelt kormánynak e csapnivaló törvényjavaslat benyújtása helyett arról kellene gondoskodnia, hogy a kárpótlási jegy valóságos érték legyen. Ennek érdekében pedig megfelelő privatiz ációs kínálatot kell biztosítani, megfelelő vagyoni értékeket kell kínálni a kárpótlási jegyekért. Biztosítsanak a kárpótlási jegyek mögé megfelelő privatizációs kínálatot, azaz lehessen a kárpótlási jegyeket megfelelő vagyoni értékre váltani. Akkor magánt ársaságok egymással versenyezve fognak életjáradékot kínálni azoknak, akik erre akarják átváltani a kárpótlási jegyüket." Azt hiszem, ha államtitkár úr ezt az álláspontot képviseli a jelenlegi kormányban, akkor nem lett volna szükség arra, hogy ezt a törvé nyjavaslatot a kormány beterjessze. Hisz valójában mit mond ki ez a javaslat? Hogy az állam a korábbi kötelezettségét, hogy vagyont ad a kárpótlási jegyek ellenében, nem fogja betartani. Lakos miniszter úr expozéjában erre nyíltan utalás is történt. De azé rt hadd igazítsam ki egy mondatát. Nem igaz, hogy a kárpótlási részvénycserék nem lettek volna sikeresek. Akkor nem tetszettek korábban látni a TVHíradót, vagy nem olvasták az újságokat (Zaj.) , amikor arról cikkeztek és mutattak valóban elszomorító képsor okat, hogy éjszakáznak a bankfiókok előtt, amikor meghirdetik, hogy az állam OTPrészvényeket, Egisrészvényeket, Chinoinrészvényeket - és sorolhatnám még tovább a társaságok neveit - becserél kárpótlási jegyre. Ezek a részvénycserék voltak a legsikereseb bek, hisz egy jó vagyont adtak a kárpótlásra jogosultaknak. Ezeket a részvénycseréket tetszettek leállítani, tisztelt kormány, akkor, amikor a választások után a többség akaratából önök kerültek döntési pozícióba. 1994 közepétől kezdve az eredeti jogosulta k valóban semmit nem tudnak csinálni a kárpótlási jegyükkel. A földárverések befejeződtek. Az a 2 millió aranykorona, ami még hátravan, igazából nem egy komoly mennyiség. A részvénycserék biztosították volna a kárpótlási jeggyel szembeni vagyont, de ezt - holnap majd a privatizációs törvényjavaslat vitája során elmondom - másra tetszenek szánni, nem az eredeti jogosultaknak. Nem ők fogják megkapni a Matávnak a részvényeit, nem ők fogják megkapni a gázszolgáltatók részvényeit, nem ők fognak részesülni a tőlü k elrabolt vagyonból, hanem mások. Nekik mi lesz kínálva? Ez az életjáradék. Ami csak az övé, az eredeti jogosulté, élete végéig megilleti. De ha meghal, ha korábban hal meg - és nagy valószínűséggel korábban fognak meghalni a kárpótlásra jogosultak, mert ők szenvedtek és sok nehézségen mentek keresztül (Folyamatos zaj.) , nem kapja meg az életjáradékot sem a feleségük, sem a gyerekük, sem az unokájuk. Akik az életjáradékot választják, azok föl fogják élni ezt, és nem tudnak részesülni abból a vagyonból, a mely az 1991es törvényalkotók elképzelése szerint megteremtette volna a magántulajdonon alapuló magyar középosztályt vagy kis osztályt. Amely lehetővé tette volna, hogy a privatizáció során azok, akiktől vagyont vettek el, részesedjenek, hisz nekik nincs pénzük. Ők nem tudnak majd részt venni azokon a nagy pályázatokon, ahol készpénzzel lehet fizetni. Ugyan már... Képviselőtársaim! Tessenek elgondolkozni rajta - és holnap erről bővebben fogok szólni , hogy ez a szándék? Ez a tisztességes eljárás a kárpótl ásra jogosultakkal szemben? Én azt hiszem, nem.
