Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
204 1994 szeptemberében bátorkodtam fölhívni a kormány figyelmét: neki kell cselekedni. Az ő joga és kötelessége, hogy hajtsa végre a kárpótlási törvényeket. Be is nyújtottam két törvényjavaslatot, éppen az életj áradék tekintetében, hivatkozván arra, hogy mivel nem lesz privatizációs kínálat, már 1994 szeptemberében tegyük lehetővé az életjáradékigénybejelentés ismételt megnyitását. (16.00) Akkor a tisztelt Ház nem szavazta meg sürgősséggel az indítványomnak a tá rgysorozatbavételét. Nem tartotta időszerűnek. Most a kormány - nagy mellénnyel - az Országgyűlés elé terjeszti ezt a javaslatot. Sokkal korábban kellett volna. Azóta ezeknek az embereknek nagyon nagy vagyonvesztése következett be. Úgy hallottuk a miniszt eri expozéban, hogy azok jogosultak életjáradékra váltani kárpótlási jegyüket, akik tavaly december 31éig betöltötték a hatvanadik életévüket. Az én jogszabályismeretem szerint ez a tavaly 1991. december 31e. Azt hiszem, tisztelt Miniszter Úr, valami ny omdahiba lehetett az ön expozéjának leírásában, mert aki 1991. december 31én - vagy korábban - betöltötte hatvanötödik, most hatvanadik életévét, az lesz jogosult a jegyét életjáradékra váltani. Valóban olyan nagy dolog - lehet feltenni a kérdést, hogy h atvanötről hatvanra szállítjuk le az életkorhatárt? Szerettem volna, ha ez a törvényjavaslat megfelel a Házszabály előírásainak. Hiszen a Magyar Országgyűlés Házszabálya 97. § (2) bekezdése azt mondja, hogy egyegy törvényjavaslat indokolásában a társadalm i, gazdasági hatásokat - lehetőség szerint számszerűsítve - be kell mutatni. Ennek a törvényjavaslatnak az indokolása semmiféle gazdasági hatást nem mutat be. Számszerűsítésről pedig főleg nem szól. Tudjuk, hogy mennyibe fog ez kerülni? Tudjuk, hogy vane erre fedezet? Tudjuk, hogy hány embert érint? Nem. Nem hangzott el. Engedtessék meg nekem, hogy átvegyem a kormány szerepét... (Derültség az MSZP padsoraiban. - Közbekiáltások: Nem kell!) ..., és néhány számszerű adatot hadd mondjak el! Ha már a kormány nem találta illőnek, hogy a tisztelt Házzal ismertesse ezeket az adatokat, úgy gondolom, a Házszabály előírásainak megfelelően, talán nem árt, ha tetszenek tudni, hány ember sorsát érinti, milyen kihatású, elbírjae az ország, vagy nem bírja el. A rendelkezésemre álló adatok, az első és a második törvény alapján beadott igényeknek az életkori feldolgozottságát tartalmazzák. Az eredeti törvény alapján 300 ezer hatvanöt év feletti jogosult volt, aki az első törvény al apján adta be igényét, és 34 ezer, aki a második törvény alapján. Nagyon nagy számnak tűnik. De ha megnézzük, hogy abból a 300 ezerből hány személy részesül 100 ezres vagy annál magasabb összegű kárpótlásban, akkor egészen más lesz a helyzet, hisz' 100 eze r forint alatt 209 ezer kárpótlásra jogosult van. És 100 ezer forint alatt - az alacsony összegszerűség miatt - nem érdemes életjáradékra váltani a kárpótlási jegyet. Tízezer fő az, aki a második kárpótlási törvény alapján 100 ezer forintnál kisebb kárpótl ási jegyet kapott, tehát ott 24 ezer fő az, akinél gazdasági megfontolások alapján egyáltalán szóba jöhet a jegynek az életjáradékra történő beváltása. Ha bővítjük ezt a létszámot - tehát hatvanötről hatvanra csökken , akkor még 110 ezer fő lesz az első k árpótlási törvény alapján, aki ezzel a kedvezménnyel élhet, de közülük igazából csak 85 ezer, akinek 100 ezer forintnál kevesebb kárpótlási jegy jutott. Tehát a tényleges bővülés az a 110 ezernek és a 85 ezernek a különbözete, vagyis 25 ezer fő. Ugyanez a második kárpótlási törvény alapján 11 ezer pluszt jelent. Ilyen létszámban kell tehát gondolkodnunk. Most azt is tudni kell, hogy '91. végén kezdődött el a határozathozatal, '93 közepére az első törvény, '94. közepére a második törvény végrehajtása befejez ődött. Elméletileg kell feltételezni, hogy mindegyik jogosult megtartotta a kárpótlási jegyét, nem vett rajta részvényt, nem vett rajta önkormányzati lakást, nem vett rajta olyan vagyontárgyat, amely kárpótlási jegyért vásárolható volt. Ez egy elméleti fel tevés.
