Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2020 Az előbb felsoroltam, mikor nem köthet egyezsé get, mikor nem mondhat le jogról, illetve mikor nem ismerhet el jogokat az ügyész. Ezt át kell gondolni, mert ha polgári személyről van szó, akit perbeni cselekvésre meghatalmaznak, akkor van az ilyen megszorításnak értelme. De ha az ügyész kivételesen a f él akadályozottsága miatt indít keresetet, ki lesz, akitől a perbeli magatartáshoz felhatalmazást kap? Ha senki, akkor mire jó ez az egész rendelkezés? Én úgy vélem, ez az egész nincs kellően átgondolva, és ezért tisztelettel kérem az igen tisztelt igazság ügyi minisztériumi államtitkár asszonyt, hogy gondolják végig ezeket a kérdéseket. Úgy gondolom egyébként is, hogy az ügyész vonatkozásában mondjuk meg, taxatíve soroljuk fel, hogy mely ügyekben léphet fel, vagy legalábbis írjuk körül precízebben, mikor in díthat keresetet. Ezekben az esetekben - ha az tűnik célszerűnek - legyen szabad egyezséget is kötnie, mert különben a perindítással esetleg hátrányos helyzetbe is kerülhet a fél. Amikor ugyanis egy kézenfekvő egyezség megkötése kerülhetne szóba, akkor sin cs erre lehetőség. Én úgy vélem, hogy talán még azt is érdemes végiggondolni: ha ilyen ügyek nem lennének, akkor az ügyészi fellépési jogot sokkal inkább újra lehetne gondolni, hogy egyáltalán vane szükség az ügyész fellépési jogára. Félőnek tartom ugyani s, hogy a fellépési, perlési jog az ügyészség jövőbeni szerepéhez kapcsolódik, és egyáltalán nem lenne szerencsés nem létező társadalmi igény ellenére az ügyész visszaemelése a perbe. Mert ha ma nincs is ügy - gondolják végig, igen tisztelt képviselőtársai m , vajon ez azt jelenti, hogy holnap sem lesz ügy, és holnap majd nem fog esetleg az ügyész találni magának belépési lehetőséget, hogyha azt bizonyos politikai érdekek szükségessé teszik? Én tehát úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket ilyen okok miatt ú jra kell gondolni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy polgári perrendtartásunk semmiféle valóságos megoldást nem tartalmaz a privatizációs ügyekre, és ez az az egyetlen terület, ami éppen a szabályozatlansága miatt az ügyésznek az ilyen jellegű ügyekben bi zonyos fokú bennmaradását szükségessé teheti. Tulajdonképpen itt nincs más lehetőség az állami érdekek védelmére, mint az ügyésznek a perbe való belépése, keresetindítása, perben való maradása. Ami a polgári perrendtartásnak a Legfelsőbb Bíróságon való köt elező ügyvédi részvételével kapcsolatos módosítványát illeti, azt mi rendkívül jó intézkedésnek tartjuk, hiszen úgy gondoljuk, hogy a gondos félnek egyébként sem tenne jót, ha a feleségét, ha az megbetegedne, maga operálná, annak dacára, hogy ő maga nem is orvos. Úgy gondolom, hogy ez egyik oka lehet a legfelsőbb bírósági jogi képviseletnek, de emellett maga a Legfelsőbb Bíróság tekintélye, tisztelete is megköveteli, hogy oda az ügyek olyan előkészítettséggel kerüljenek, ami az ügyvédi képviseletet szüksége ssé teszi. (18.40) Ugyanakkor rendkívül nehezményezzük, hogy olyan előírásai vannak ennek a módosítványnak, hogy a felperes távollétében a felperes kérelmére sem tartható meg a tárgyalás. Kérem, ez kifejezetten méltánytalan, elfogadhatatlan a felperesi poz ícióban! Nagyon sok olyan eset van, amikor a felperes a jogai érvényesítését nem is kezdené meg, hogyha nem volna az a lehetőség, hogy a távollétében is megtartsák a tárgyalást. Mondjuk, ez olyan követelések esetében, amelyeket feketénfehéren tud bizonyít ani, vagy mondjuk, személyiségi jogok esetében - országgyűlési képviselők vonatkozásában különösen gyakran előfordulhat, mondjuk, sorozatos mocskolódás esetén - egyszerűen nem tudja a személyiségi jogait érvényesíteni, ha mindig személyesen részt kell venn ie a tárgyaláson, még akkor is, hogyha magából az újságcikkből kitűnik, hogy erre semmi szükség nincsen. Tehát úgy gondolom, hogy ez nem a felek méltányos érdekeit képviselő megoldás. Pont ellenkezőleg van: ez egy alperesi érdeket képviselő megoldás. Márpe dig az minden jogállami megoldásnak az alapja, hogy a felperesi igényt minél gyorsabban lehessen elbírálni; és ha a felperes maga úgy ítéli meg a helyzetét, hogy ehhez nem szükséges az ő jelenléte, akkor a bíróság vegye
