Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2018 ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratokat nem vette át, illetőleg az átvételt megtagadta. Ezt követően a bíróság tájékoztatja a felet a vélelem beálltáról. A vélelemnek - amint azt igen tisztelt képviselőtár saim nálam bizonyára lényegesen jobban tudják - lényegében két fajtája volt ismeretes a római jogban: az egyik volt a megdönthető, a másik pedig a megdönthetetlen, tehát ellenbizonyítást nem tűrő praesumptio. A javaslatban szabályozott vélelem azonban nem dönthető meg, főként azért, mert a fél nem is tudja, hogy meg kellene döntenie azt, mivel még azt sem tudja, hogy a postás már kétszer csengetett nála, nem úgy, mint a krimiben, hanem hiába csengetett, eredménytelenül csengetett. Tehát ez a vélelem nem egy éb, mint az ügyfelek rosszhiszeműségének eleve való vélelmezése. E szerint a megdönthetetlen vélelem szerint minden leendő ügyfél rosszhiszemű, aki azért vesz részt az igazságszolgáltatásban, hogy hátráltassa azt, ezért ezt a felet meg kell büntetni. Ez az egész előterjesztés egy nonszensz. Hadd utaljak arra, hogy az egész postai kézbesítési rendszerünk ma olyan, amilyen; az ajánlott leveleket nem kell aláírattatni; hogy a postás ténylegesen járt vagy nem járt... én ennek a részleteibe nem kívánok belebocsá tkozni, de azért engedjenek meg annyi észrevételt, hogy én mint védő, nem egy olyan büntetőügyben jártam el, ahol többek között a postás például azért, mert úgy gondolta, hasznosabb és főleg gazdaságosabb tevékenységet tud végezni a kézbesítésnél, bizony a z esetek jelentős részében a kukába kézbesített. Az ilyen esetekben a mi bölcs új eljárási rendünk szerint már kézbesítettnek tekintendő adott esetben az ítélet, mégpedig nem is akárhogy, hanem megdönthetetlen vélelemmel tekintendő kézbesítettnek. Én úgy g ondolom, ezt a javaslatot semmiképpen sem szabad elfogadni. A másik ilyen képtelenség - amit a fából vaskarika jelzővel illettem - a szakértők elővezetése. Ha egy európai uniós szakértő végiggondolja azt, hogy mi olyan polgárieljárásjogot akarunk bevezetn i, ahol az igazságügyi szakértő adott esetben - ha a bíró úgy véli, hogy mulasztást követett el - elővezethető lesz, akkor tessék már nekem megmondani, milyen szakvéleményre számíthat az a szerencsétlen ügyfél, akinek meg kell előlegeznie a szakértői vélem ényt, akinek végül majd egy előállított szakértő fog szakvéleményt adni. Kíváncsi lennék, vajon ki merné magát megoperáltatni azzal a sebésszel, akit - majd egy másik bölcs minisztériumi előterjesztés értelmében - elő lehet majd állítani, ha a beteg úgy go ndolja, hogy túl sokáig nem foglalkoztak vele. Azt hiszem, hogy ezt az előterjesztést még a mai napon vissza kellene vonnia az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy le ne járassa magát. Ilyen előterjesztést nem lehet szakmai megalapozottsággal a Ház elé tárni. A másik gondolat, ami felmerül bennünk, hogy szakítani kellene azzal a szemlélettel - ami tulajdonképpen az egész eljárásjogi rendszerünk rákfenéje , hogy fetisizálva vannak a bírói munkakörök, a bíró tevékenysége. Tulajdonképpen egészen kivételezett hel yzetbe került az ügyész szerepe korábban is, de a jelenlegi módosítással is. S egyszerűen senki nem akarja tudomásul venni, hogy a per a feleké és nem a bíróké. Ennek megfelelően kellene az egész eljárásjogot rendezni. Tessék már tudomásul venni, hogy nem a felek vannak a bíróért, hanem a bíró van a felekért, és ahogy mondjuk - elnézést a rossz hasonlatért - a labdarúgásban az a jó bíró, akit nem lehet észrevenni a pályán; ugyanígy kell az egész eljárásjogunkban felfogni a bíró szerepét: az a jó bíró, aki é szrevétlenül úgy irányítja az egész mérkőzést, hogy az rendkívül gyorsan lefolyik eredményesen, anélkül, hogy neki közvetlenül úgy kellene közbelépnie, hogy a felek rendelkezési jogát sértené a peres eljárásban. Ha tényleg szakítani akarunk ezzel a felfogá ssal, akkor tessék nekem megengedni, hogy mindjárt felvessem: ehhez egyértelműen változtatni kellene az egész Pp., tehát a polgári perrendtartás felfogásán, annak egész rendszerén, tehát gyökeresen kellene megváltoztatni a polgári perrendtartásunkat. Úgy g ondolom, feltétlenül fel kell vetni: a táblabíráskodás rendszerét végiggondolva felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben egyáltalán szabade a Pp. módosításába most ilyen mélységig belemenni, hiszen úgy gondolom, az alkotmányozási folyamat kapcsán az egész bírósági eljárás rendszerét végig kell gondolni. Ennek kapcsán talán utalhatnék arra, hogy Kulcsár Kálmán még valamikor igazságügyminiszter korában vetette fel a táblabíráskodás
