Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
202 A törvényjavaslat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak az életjáradék megállapításával és folyósításával kapcsolatos költségeit rendezi, továbbá az Orszá gos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megalakulására figyelemmel módosítja a korábbi elnevezéseket. Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat az idősebb, eredeti kárpótlásijegytulajdonosok részére kedvezőbb lehetőségeket kínál: az állam által garantált havi tis ztes, rendszeres életjáradékot nyújt számukra kárpótlási jegyeik ellenében. Ezért kérem a tisztelt Háztól a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a mezőga zdasági bizottságot, kíváne előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor megkezdjük az általános vitát. Elsőnek az írásban jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Szólásra következik Sepsey Tamás képviselőtársunk, az MDFből, őt követi Gyimóthy Géza képviselőtársunk, a Független Kisgazdapártból. Egy kis türelmet kérek, míg Sepsey képviselő úr ideér. (15.50) DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amikor a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos újabb javaslatokat, módosító javaslatokat tárgyal az Országgyűlés, nem tudok érzelem nélkül hozzászólni ehhez a témához. Nem tudok, hisz a korábbi három évben 1800 nagyon lelkes kárrendezési hivatali dolgozóval együtt dolgoztunk azon, hogy a m agyar Országgyűlés által elfogadott kárpótlási törvényeket a jogosultak javára végre tudjuk hajtani. Ezen munka során meg kellett küzdenünk olyan ellentámadásokkal is, amelyek nagymértékben gyengítették a jogalkotó tisztességes szándékát. Hisz 1991 auguszt usától kezdve számtalan fórumon - amit azért tartottunk munkatársaimmal együtt, hogy elmagyarázzuk a törvénynek a rendelkezéseit - a szemünkbe vágták, hogy pl. Torgyán József úr megígérte nekik, hogy vissza fogják kapni az eredeti földjüket, ezért nem is a dják be a kárpótlás iránti igényüket, mert majd a strasbourgi bíróságnál elintézik, hogy visszakapják a földjüket. Hatásos volt ez a propaganda, hisz sokan nem adták be a kárpótlás iránti igényüket. Hittek politikusoknak. Hittek olyanoknak, akik innen, az Országházból küldték az üzenetet, hogy ne tegyétek. Hittek azoknak a politikusoknak is, akik más pártokból lebeszélték a jogosultakat, hogy úgyse fog semmit se érni a kárpótlási jegyük, nem érdemes beadni. S ezért kellett még a jelenlegi kormánytöbbség ált al sokat szidott korábbi Országgyűlésnek elfogadni azt a törvényt, hogy ismét be lehessen adni igényeket. Hisz kiderült, hogy 600 ezer embert sikerült megtéveszteni korábban, 600 ezer emberrel lehetett elhitetni, hogy nem ér semmit a kárpótlás. S ez a 600 ezer ember három év alatt megtanulta, hogy valamit ér. Egy lehetőség, s ezért beadta a pótigényét. Úgyhogy amikor támadják itt a kárpótlást vagy a korábbi kárrendezési hivatalokat, tessenek elgondolkozni rajta, hogy félre lehete vezetni még egyszer a becs apottakat, azokat, akiktől a vagyont elvették. Azért kellett ezt elmondani, mert a kormány által beterjesztett javaslatnak van egy olyan felhangja, hogy ez a törvény milyen szép, ez a törvény milyen jó, ez a törvény mennyit ad. Ad, valóban. Csak a sorok mö gé kell nézni, hogy valójában ade vagy pedig látszólagos engedményekre kényszerül a kormány, hisz ez az életjáradéki módosítás olyan, mint a mesében az egyszeri leány a két szita között levő galambbal, szétnyitja, volt is, meg nincs is. Hisz mi volt valój ában a kárpótlási törvénynek a célja? Vagyonhoz juttatni az egykori jogfosztottakat. Vagyonhoz. Hisz családi vagyont vettek el tőlük. Földet, házat, ékszereket, gyárakat, üzemeket, boltokat.
