Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Dasdordzsin Demberelceren, a Mongol Köztársaság főbírája és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz):
1924 következményekkel járna, ha a kormány nem fogadná meg a Fidesz javaslatait és mégis bevezetné tervezett intézkedéseit. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról a kérdésről, hogy miképpen oszlik meg a felelősség az elmúlt negyven év és az ut olsó négy év kormányai között, már sokszor beszéltünk. De mennyiben felelős az MSZPSZDSZkormány a mai helyzetért? Valóban igaze az, amit a kormány szónokai elmondtak, miszerint a felelősség másokat, vagyis kizárólag az elődöket illeti? A Fidesz vélemény e szerint a kormány nem háríthatja el felelősségét azért a hanyatlásért, amit az eltelt kilenc hónapban okozott hazánknak. Az MSZPSZDSZ választási kampányuk során - a mai kormánypártok akkor még ellenzéki gazdaságpolitikusai - aláásták az ország tekintély ét, és hazánknak súlyos károkat okoztak azzal, hogy önös érdekeiktől vezettetve összeomlásközeli képet festettek az éppen növekedésnek indult magyar gazdaságról. 1994 májusában valamilyen balszerencse vagy valaminő megzavarodottság következtében az MSZP és az SZDSZ vezetői nem vették észre, hogy megnyerték a választásokat. S amit a külhoni kormányok, világgazdasági szervezetek és befektetők egy ellenzéki politikus szájából még nem vettek komolyan, egy immáron pénzügyminiszternek legott elhitték. Az önök elh ibázott propagandája következtében hazánk naponta 10 millió dollár veszteséget szenvedett. Az ötéves harmadik Magyar Köztársaság történetében pedig példátlan az a gazdaságpolitikai bravúr, amit önök azzal értek el, hogy - elhárítva többek között a Fidesz e llenvetéseit - 1994 decemberében elfogadtak egy olyan költségvetést, amely két, azaz két hónap alatt összeomlott. Ezért a felelőtlen magatartásért, ezért a dilettáns költségvetésért, ezért a szakmai szégyenért már végképp nem háríthatják elődeikre a felelő sséget. Az eredmény közismert az ország polgárai előtt: hazánk egyre lejjebb csúszik a régió országainak rangsorában. Összességében tehát azt kell mondanunk, hogy az MSZPSZDSZkormány megbízatásának második félévében az ország gazdasági, szociális állapot a, nemzetközi megítélése rosszabb, mint az 1994. évi májusi választások előtt volt. Tisztelt Ház! A kormánypártok és az ellenzék között egyetértés van abban, hogy a helyzet nehéz, a fizetési mérlegen és a költségvetés helyzetén javítani kell. Itt az egyeté rtés véget is ér. Az előző ciklusban már parlamentviselt képviselők jól emlékezhetnek az 1993 decemberében lezajlott vitára, amely a '94es költségvetésről szólt. Úgy látom, hogy ma részben ugyanaz a vita ismétlődik itt meg, amely akkor egyfelől a Fidesz, másfelől az MSZP és az SZDSZ akkor már összenövőfélben lévő frakciói között megtörtént. Már 1993 végén is azt mondtuk, hogy amikor önök, tisztelt kormánypárti képviselők, a költségvetési hiány rohamosan növekvő mértékéről beszélnek, nem veszik figyelembe k ellő súllyal, hogy ennek valóságos oka a korábbi költségvetési hiányok áthidalására felvett belföldi hitelek egyre növekvő kamatterhe. Az ok tehát nem az önök által hangoztatott állítólagos túlfogyasztás és nem is a drágának mondott szociális ellátórendsze r. Mindezt könnyen beláthatjuk, hiszen a kamatterhek nélküli elsődleges hiány mértéke 1994ben a nemzeti össztermék 1 azaz 1,1 százaléka volt. Következésképpen - mint 1993ban jeleztük - nem hihetjük, hogy a költségvetési hiány csökkentése kiválthatná a nö vekvő kamatterheket. Ha ugyanis a tényleges kiadások lefaragásával szeretnék önök egyensúlyba billenteni a költségvetést, akkor érthetetlen, hogy miért éppen 175 milliárd forintot, és nem, mondjuk, ennek kétszeresét jelölték meg mint behajtandó sarcot. (11 .20) Tisztelt Ház! Amivel az MSZPSZDSZkormány megindokolja az előttünk fekvő intézkedéseket, azt akarja elhitetni a magyar választókkal, hogy nem lehet mást tenni, egyetlen kormány sem tehetne mást, mint amit ők éppen tenni készülnek. Ez nem igaz. A közg azdászok között folyó nyilvános - így a kormánypártok számára is követhető - viták bizonyítják, hogy létezik a kormányétól eltérő, sikerrel kecsegtető, a szociális rendszert nem felszámoló, nem család- és nem ifjúságellenes gazdaságpolitika is. Ma már szer encsére ott tart
