Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Dasdordzsin Demberelceren, a Mongol Köztársaság főbírája és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz):
1925 Magyarország, hogy a pártpolitika világához nem igazodó szakmai műhelyekben is születnek gazdaságpolitikai programok. A kormány ezért így nemcsak a múltért, de jövendő lépéseinek következményeiért sem háríthatja el a felelősséget. Nem az e gyetlen lehetséges úton jár, hanem maga választotta meg, melyik gazdaságpolitikai útra lépjen. A "nincs más alternatíva" jelszava pedig csak azt a célt szolgálja, hogy az MSZPSZDSZkormány elhárítsa az érdemi vitát, meggyőzés és elfogadtatás helyett rákén yszerítse programját a magyar társadalomra. Éppen ezért nem is fogadható el a kormánynak az a javaslata, hogy a 175 milliárdos megtakarítási összeget tekintsük elmozdíthatatlan kiindulópontnak, és a vita csak arról szóljon, miképpen lehetne a polgárok zseb éből előhalászni azt a bizonyos 175 milliárdot. A kormány eleve elhibázott - mert hibás kiindulópontot választó - gazdaságpolitikájának részleteit hiába javítgatjuk, ezzel legfeljebb a kormány által okozott kár mértékét tudnánk enyhíteni. Szerintünk egy má sik - a Fidesz által is már többször felvázolt - gazdaságpolitikára van szüksége Magyarországnak. Tisztelt Ház! Mit kellene tennie az MSZPSZDSZkormánynak? 1. Alapjaiban felül kellene vizsgálni a kormány eddigi gazdaságpolitikáját. 2. Be kellene látniuk a zt a tényt és le kellene vonni a szükséges következtetéseket abból a tényből, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet kormányra kerülésük óta folytatnak, óriási károkat okozott az országnak. 3. Nem lenne szabad megtörniük azt a gazdasági növekedést, amely 1994ben megindult, éppen ellenkezőleg: ezt a lendületet kellene fenntartaniuk. Ahogy 1993ban fogalmaztunk: ebből a helyzetből csak növekedés útján lehet kijutni; ebből a helyzetből csak kinövekedni lehet. 4. Lássák be, hogy nincs lehetőség a költségvetési eg yensúly gyors javítására! Az egyensúlyt javító intézkedések csak fokozatosan vezethetnek eredményre. Az e területen mutatott túlzásaik legyengítik a gazdaságot, újabb, nehezen megbecsülhető mértékű visszaesést indítanak el, és tömegesen juttatják majd csőd be a vállalkozókat. 5. Fogadják meg azokat a tanácsokat, amelyek hiányolják az önök elképzeléseiből az exportfejlesztési lehetőségeket tágító intézkedéseket. 6. Vonják vissza család- és ifjúságellenes lépéseiket, mert ezzel az ország közép- és rövid távú f elemelkedésének alapjait semmisítik meg. 7. Szellemi elődjük példáját követve, állítsák feje tetejéről a talpára gazdaságpolitikájukat; vagyis először mutassák be a parlamentnek a beígért hároméves - az önök nyelvén: modernizációs programnak mondott , köz éptávú gazdasági tervüket, ezután terjesszék elénk az új családi és szociális ellátó rendszerre, valamint az államháztartás reformjára vonatkozó törvényjavaslataikat, és csak ezután kezdeményezzenek vitát a fentiek fényében szükségesnek mutatkozó megszorít ó intézkedésekről. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) Tisztelt Ház! A Fidesz parlamenti frakciója nem fogadja el azt a gyógymódot, amit a kormány ajánl. Ezt a gyógymódot akkor sem fogadnánk el, ha a diagnózisban egyébként egyetértenénk, ugyanis a kormány által javasolt gyógymód minden bizonnyal a beteg halálát jelentené. A magyar társadalmat az MSZPSZDSZkormány politikája falhoz állította, s többé nincs hová hátrálnia. Az ország nem hiszi el, hogy szükség van a tervezett intézkedésekre, ezért mindenki vé di, amit tud - a gyermekek pedig nem tudnak védekezni, és a végén bizonyosan rajtuk csattan majd az ostor. Egyetlen kormány sem mondhat le a középosztály megsegítéséről. Mindannyian tudjuk, hogy valójában az ő vállukon nyugszik az ország. Őket abban a hely zetben kell tartani - ha kell, az ország minden erejét megfeszítve , hogy el tudják kerülni a szegénysorba süllyedést. Ha a szakmunkásokat, a tanárembereket, a hivatali dolgozókat, a fiatal családosokat önök belenyomják a szegénységbe, és annak esélyét is elveszik tőlük, hogy becsületes munkával, tisztességesen nevelhessék gyermekeiket,