Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 11 (72. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - FRANCZ REZSŐ (MSZP):
1873 Elég szomorú, hogy ez a helyzet így alakult ki. Ebben adott esetben az ÁVÜ vagy annak akármilye n jogutód szervezete sem nagyon tud ma mit tenni. Azt lehetne inkább elősegíteni - de ezt inkább a parlamenten, illetve az ÁVÜn kívüli dologban lehetne megtenni , hogy olyan szervezeteket lehetne létrehozni, ahol össze lehetne hozni a tőkéstársakat és a megfelelő kárpótlási jeggyel rendelkező termelőket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) (20.20) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Sepsey Tamásnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engem nem ingerelt felszólalásra Francz Rezső képviselőtársam mondandója, csak késztet. Késztet azért, mert egy nagyon szimpatikus javaslatot hallottunk, igaz, hogy ellenzéki oldalról. Valahogy meg akarjuk oldani a termelőszövetkezeteknél felhalmozódott kárpótlási jeggyel kapcsolatos gondokat. S ehhez képest - lehet, hogy önök értik, én nem teljesen értem képviselőtársamat - azt mondja, hogy ne is foglalkozzunk ezeknek a gondoknak a megoldásával, mert ez nem megy. Úgy gondolom, ennek a törvényjavaslatnak is éppen az az egyik célja, hogy az eddig fölhalmozott tapasztalatok alapján a gondokra megoldást adjunk. Ennek az egyik megoldásnak a lehetséges változata, hogy igenis törődjünk a termelőszövetke zetekkel, hisz a termelőszövetkezetek termőföldjei árverésen kárpótlási jegy ellenében magántulajdonba kerültek. A szövetkezeteknek pedig két lehetőségük van: vagy befektetik a kárpótlási jegyeket, vagy eladják a tőzsdén. A tőzsdén - mint ahogy délelőtt em lítettem - 205 forintot ér a kárpótlási jegy. Nem hiszem, hogy bármennyire is forgóhiányosak lehetnek egyes szövetkezetek, üzlet a számukra 200 forintért eladni azt a jegyet, amely kamattal növelt névértéken 1740 forintot ér, és ha az állam teljesítené vag yonfelajánlási kötelezettségét, akkor 1740 forint értékű állami vagyonhoz juthatnak. Legfeljebb utána majd azt próbálják eladni. De ahogy képviselőtársam is említette, azért van a menedzsment, ott van tőke, nem lehetetlen összehozni a megfelelő befektetési társaságokat vagy a befektetőket, csak vagyont kell fölajánlani. Ha nincs vagyon, arra soha nem fog befektető rámozdulni. Ezért nagyon üdvözlendőnek tartom Rusznák képviselőtársam javaslatát, hogy próbáljuk a vagyont fölmutatni, és nézzük meg, hogy a piac nak kell vagy nem kell. Ha nem kell, akkor nem sikerül. De ha kell, akkor jól dolgoztunk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Viszonválaszra megadom a szót Francz Rezsőnek, a Magyar Szocialista Párt részéről . FRANCZ REZSŐ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, nem vagyunk ellentmondásban. Egy lépéssel továbbmentem tán. Ugyanis ha a privatizáció során felajánlanak X vagyonkárpótlási jegy ellenében - ahogy mondják, a kódis a kódissal házaso dik , ugyanis utána megszerezte a vagyont, amelyik le van kallódva, tőkeemelésre, műszaki fejlesztésre képtelen. Következésképpen én arra teszek javaslatot, hogy nemcsak a vagyont kell felajánlani, hanem olyan szervezetet kell létrehozni vagy a kárpótlási jegyeket olyan szervezetek felé kell terelni, amelyek kellő információval rendelkeznek az iránt, hogy kik vannak tőkebefektetők. A menedzsmentről lehet beszélni. A menedzsment is ott élt, ahol mi. Következésképpen ha nem sikerült annyira takarékosnak lenn i, mint az előző években sikeres privatizátorokká lett korábbi munkavállalóknak - hadd ne mondjak neveket , akkor annyi pénze lehet, mint nekem, tehát azon nem tud venni egy gabonaforgalmi vállalatot vagy bármit. Következésképpen a menedzsment is
