Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 11 (72. szám) - Dr. Csiha Judit igazságügy-minisztériumi államtitkár együttes válasza a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat, valamint a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényjavaslat vitájában elhangzottakra - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1852 A törvényjavaslat jogs zerű gazdasági tevékenységhez fűződő érdeket nem sért azzal, hogy a forgalomba hozatali céllal történő raktáron tartást a szabadalmas engedélyéhez köti, és annak hiányában bitorlásnak minősíti. A gyógyszertermék ugyanis csak olyan cselekményeket követően k erülhet a gyógyszergyár raktárába, amelyek szintén csak a szabadalmas hozzájárulásával végezhetők. Ezek közül a legtipikusabb és leginkább a hazai gyógyszergyárak érdekkörébe eső cselekmény a termék előállítása. Azt senki nem vitatja, hogy a szabadalmazott terméke előállítására vagy a szabadalmazott előállítási eljárás alkalmazására a szabadalmast kizárólagos jog illesse meg. A szabadalmi oltalom időtartama alatt történő gyártáselőállítás pedig minden esetben, még az oltalmi idő utolsó napjaiban is, a szab adalmas engedélyéhez kötött tevékenység. Következésképp nem lenne jogszerű az az előállítás, melynek eredményeként még az oltalmi idő alatt megkezdhetnék a hazai gyógyszergyárak raktárkészleteik feltöltését. A raktáron tartás hasznosítási cselekménynek val ó minősítésével a törvényjavaslat csupán megkönnyíti a bizonyítást a szabadalmas számára azzal, hogy adott esetben a szabadalombitorlás megállapításához elegendő lehet csupán a jogszerűtlen raktáron tartás bizonyítása, az azt megelőző jogszerűtlen előállít ás tényének jóval nehezebb bizonyítása helyett. Ha elhagynánk a kereskedelmi célú raktáron tartást a hasznosítási cselekmények közül, nem tennénk jogszerűvé az oltalmi idő lejárta előtt megkezdődő gyártást, hanem csak annak bizonyítását nehezítenénk meg a szabadalmas számára. Nagy kérdés, hogy egy ilyen megoldás összeférnee a jogszerűtlen gazdasági tevékenységek visszaszorítására irányuló törekvéseinkkel. Szerintem nem. Röviden szólnék a módosító javaslatok indoklásának másik eleméről is. Való igaz, hogy a z európai szabadalmak engedélyezéséről szóló müncheni egyezmény tagállamainak mintegy felében a szabadalmi törvények nem sorolják a hasznosítási cselekményekhez a termék raktáron tartását. A müncheni egyezmény azonban nem irányadó e kérdésben, hiszen az a szabadalmazhatóság feltételeit egységesíti és nem rendelkezik a szabadalmi oltalomból folyó jogokról. Ez utóbbiakat a közösségi szabadalmakról szóló luxemburgi egyezmény szabályozza. E még nem hatályos egyezmény rendelkezéseit a közösségi tagországok többs ége átvette, az egyezmény hatálybalépését követően pedig valamennyi tagállam kénytelen lesz átvenni. (18.40) A törvényjavaslat a raktáron tartás kérdésében ennek az egyezménynek a szabályaira épít, azokat veszi át, s ezzel követi a közösségi jogharmonizáci ó meghatározó tendenciáját. Végül még egy szempontot hoznék föl a raktáron tartásnak a törvényjavaslatban foglalt szabályozása mellett: A magyar gyógyszeripar számára kétségkívül hátrányos volt, hogy az 1994. évi VII. törvény - az Amerikai Egyesült Államok kal kötött kormányközi megállapodás alapján - bevezette a gyógyszertermékek szabadalmazhatóságát, s ráadásul átmeneti oltalmat biztosított a korábban külföldön szabadalmazott gyógyszertermékeknek. Mind a magyar gyógyszeripar, mind pedig hazánk jó hírnevét sértette, hogy e lépésre a magyar gyógyszergyárakra a tisztességtelenség árnyékát vető vádak és gyanúsítások nemzetközi légkörében került sor. A magam részéről nem kételkedem a magyar gyógyszergyárak jóhiszeműségében és tisztességében. Meggyőződésem, hogy vezetőikben fel sem merül a szabadalmi jogsértés gondolata. Ezért biztos vagyok benne, hogy nem szolgálná a magyar gyógyszergyárak nemzetközi jó hírét, ha érdekeikre hivatkozva az Országgyűlés olyan rendelkezéseket fogadna el, amelyek megnehezítenék a szab adalmi jogsértések bizonyítását. Tisztelt Képviselőtársaim! A raktáron tartás hasznosítási cselekménynek való minősítése volt az egyetlen érdemi kérdés, mellyel kapcsolatban a bizottságokban, illetve az Országgyűlés ülésein vita alakult ki. A módosító java slatok és a vitában elhangzott kifogások egyébként kizárólag megfogalmazási és szerkesztési kérdéseket érintettek. E körülményt egyértelműen a javaslat sikereként értékelem, hisz ez azt jelenti, hogy a törvényjavaslatot illetően - a raktáron tartás kérdésé t leszámítva - teljes az érdemi egyetértés a tisztelt Házban. Ennek fényében tartom különösnek a szövegezési, jogtechnikai kérdésekben kialakult vita hevességét, helyenkénti szenvedélyességét. Szomorúsággal töltött el, hogy egyes képviselőtársaim e vitában nem mutattak készséget a kormány
