Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 11 (72. szám) - Dr. Csiha Judit igazságügy-minisztériumi államtitkár együttes válasza a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat, valamint a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényjavaslat vitájában elhangzottakra - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1853 álláspontjának megismerésére és megértésére, s érvekre nem ellenérvekkel válaszoltak, hanem minősítésekkel. A magam részéről nem kívánom az időt elvenni valóban fontos és érdemi kérdések megtárgyalása elől azzal, hogy szöv egezési részletkérdések elemzésébe bocsátkozzam. Úgy hiszem, időnk és erőnk java részét nem az ilyen természetű és rangú vitákra kell fordítanunk e Ház falai között. Ezért csupán néhány általános megjegyzést engedjenek meg. A törvényjavaslat bírálói nyelvh elyességi aggályokat hangoztattak. Valóban alapvető követelmény, hogy fokozottan ügyeljünk születő jogszabályaink szabatosságára, helyes, magyaros megfogalmazására. A nyelvhelyességi kérdések is megítélhetők azonban szakmai, tudományos alapon, ezért nem cé lszerű azokat indulatosan, illetve politikai hovatartozás függvényében megközelítenünk. Természetesen nem lenne helyes, ha a jogharmonizációs követelményeket teljesítő jogszabályainkat magyartalan tükörfordításokkal tűzdelnénk tele. Önmagában azonban az, h ogy egy szónak, szókapcsolatnak valamely idegen nyelvben is megvan a párja, még nem minősül feltétlenül magyartalannak, nyelvtörőnek. Az egyik botránykő ilyen szempontból a javaslatban található "technika állása" kifejezés volt. Ezt a szövegezést több képv iselőtársam magyartalanként bélyegezte meg, s állította pellengérre. Válaszképp nem hivatkozom most arra, hogy ez a kifejezés a magyar szakemberek által régóta használt és elfogadott, a magyar szaknyelvben meghonosodott terminus technicus. Nem idézem képvi selőtársaim emlékezetébe azt sem, hogy az előző Országgyűlés idején nyelvhelyességi aggályok nélkül fogadták el a használati minták oltalmáról szóló törvényt, mely szintén használja e kifejezést, csakúgy, mint hatályos szabadalmi törvényünk. Érveimet ezútt al inkább a Magyar nyelv értelmező szótárából meríteném, melyet a Magyar Tudományos Akadémia adott ki 1992ben. Az "állás" szócikknél tizennégy különféle értelem szerepel, melyek közül a hetedik a következő: "állás - valaminek a megelőző mozgás, változás, fejlődés eredményeképpen kialakult helyzete, foka". A szótár példái a szónak erre az értelmére a következők: "az ügy jelenlegi állása, a dolgok állása stb." Úgy érzem, e sorba jól illeszkedik a "technika állása" kifejezés. A többi emlegetett nyelvhelyesség i problémára hasonló válaszok adhatók. Ezeket a válaszokat a kormány képviselői részletesen, kellő magyarázatokkal meg is adták a bizottsági üléseken. Ebből a szempontból érzem méltatlannak azt, hogy egyes képviselőtársaim a kormány részéről soha el nem ha ngzott érvekre, állításokra alapozták súlyosan elmarasztaló minősítéseiket. Azok a képviselőtársaim, akik figyelmesen és elfogultság nélkül tanulmányozták a javaslatot, korántsem alkottak ilyen súlyosan elmarasztaló ítéletet annak szövegezéséről, hanem épp en annak magas színvonalát és kifogástalanságát méltatták. Elhangzott olyan észrevétel is a törvényjavaslat vitájában, hogy a javaslat indokolatlanul vesz át egyes megfogalmazásokat az éppen száz éve elfogadott első magyar szabadalmi törvényből. E bírálat megfogalmazója ugyanakkor más kérdésekben éppen azt rótta fel a javaslat előterjesztőjének: miért nem épít szabadalmi jogunk száz évvel ezelőtti megoldásaira? Ezzel a logikai ellentmondástól sem mentes véleménnyel szemben az hozható fel, hogy a törvényjava slat két szempontot kíván összeegyeztetni: a jogharmonizációt és a hagyománytiszteletet. A törvényjavaslat a jogharmonizációs követelményeket úgy teljesíti, hogy egyúttal megőrzi, fenntartja a magyar szabadalmi jogi hagyományoknak azokat az értékes elemei t, amelyek összeegyeztethetők az európai szabadalmi joggal. Azért hagyatkozik a szabadalmazhatósági feltételek megfogalmazásakor az 1895. évi törvény terminológiájára, mert a hagyomány tisztelete és a jogközelítés igénye e kérdéskörben összeegyeztethető. S azért veti el a nagyon régi találmányok újnak minősítését, mert az nemcsak a technikai fejlődés és a logika törvényszerűségeivel lenne ellentétes, hanem az európai szabadalmi egyezmény szabályaival is.
