Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POZSGAI BALÁZS (MSZP):
186 Egyet mindenképpen ki szeretnék emelni. Tisztában vagyok vele és ezt hangsúlyozni is kívánom - mert talán itt hallottam ilyen hangokat, de a közvéleményben még erőseb b ez a hang : nem tudják, hogy miről van szó. Ezért hangsúlyozom, hogy a kárenyhítés céljából ideiglenes vízutánpótlási megoldást keresünk. Ezek az alapdolgok. Egyet látok. Azt, hogy az a folyamat, amely az elmúlt időszakokban - vehetjük a hetvenes évek v égétől, vehetjük 1988tól is a kérdéseket - a szigetközi építés ügyében lezajlott, nem volt más - nem tudok szebb szót találni rá - mint totojázás, amelynek eredményeképpen felépült a C2nek nevezett rettenet, amely alapvetően azt döntötte el, hogy a vízko rmányzás abszolút értelemben kikerült Magyarország kezéből. Ez az alaphelyzet. A másik alaphelyzet, amit szintén az eltelt időszakok hozzászólásaiban hallottam, az: nem veszik figyelembe, hogy a Szigetközben történtek károk. Arról beszélgetünk, hogy milyen sok pénzbe kerül ennek a megépítése, milyen sok pénzbe kerül ennek az elbontása. Mindezt elfogadom. De gondoljanak bele, főleg 1992. október 25e óta, akkor történt a Dunának ez az áttöltése, a Szigetközben rohamosan leapadt a talajvízszint, ennek milyen mezőgazdasági kárai voltak. Erről valójában csak becslések vannak. Nem foglalkoztunk azzal, hogy tételesen kimutassuk, az egyéni gazdálkodónak, a szövetkezetinek vagy az állami területen dolgozónak ez milyen károkat jelentett. Ne csak arra gondoljunk, mily en kárt jelent az országnak egy megépítés, hanem arra is, hogy milyen károk voltak az elmúlt időszakban is. Kérem, vegyék figyelembe azt, hogy a területen, bent a Szigetközben, 27 község van, közel harmincezer emberrel. Ez valójában nem sok. Mégis foglalko zunk vele, noha ott csak ennyi ember él. Persze mások a természeti értékek és más a vízkincs kérdése. De közvetve ez a kérdés 200 ezer embert érint, mert Győrt, Mosonmagyaróvárt és ezek térségét is közvetlenül érintik ezek a problémák. Szeretném azt kiemel ni, hogy míg ez a tervezet azonos módon keresi a vízpótlásmegoldásokat a hullámtérben, ahol alapvetően a biológiai értékeink vannak, s hasonló módon kezeli a mentett oldali kérdéseket is, ahol kérem, az emberek élnek, ahol a mezőgazdaság van, ahol az infr astruktúra, az idegenforgalom van. Mert számunkra - úgy érzem - az is borzasztóan fontos. Éppen az volt a gondom az elmúlt időszak törekvéseivel, hogy igyekeztek a hullámtéri kérdéseket megoldani, a környezetvédelem szempontjait érvényesíteni. Azonban anna k az eredményét látják és tapasztalják. Lerövidítem mondanivalómat, mert nagyon sok mindent szerettem volna mondani. Szakmai kérdésekbe hadd ne menjek bele. Csupán arra reagáljak: Izsó Mihály képviselőtársam mondotta azt, hogy a víz az élet bölcsője. Úgy é rzem, bármelyikünk szájából ez a kérdés így hangozhatott volna el. Arra szeretnék még ráerősíteni, hogy az ott élő emberek is tudják, a víz az élet bölcsője. Ennek érdekében képesek voltak arra, mégha a képviseleti demokrácián keresztül is, tehát nem a 200 ezer ember, hanem a 27 önkormányzatból a 14 polgármester, a megyei önkormányzat elnökének a helyettese, a városi önkormányzathoz tartozó személyek eljöttek a bizottsági ülésre. Lehet, hogy azt mondják egyesek, nyomásgyakorlás céljából. Ha azért jöttek, ak kor ez megtiszteltetés, mert igenis ők nyomást szeretnének gyakorolni arra a testületre, amelyet ők választottak annak érdekében, hogy azt cselekedje, amelyet az ott élő emberek többsége megkíván. Ahogy Raskó György képviselőtársam is elmondta, az emberek pedig támogatják ezt a megoldást, a megoldás mellett vannak. Mert azt az egyszerű dolgot is tudják, ha ez a fenékgát megépül - azt hiszem, most jól fejeztem ki magam és nem keresztgátot kell mondani , akkor ez a víz gravitációs módon kerül be a mellékágak ba úgy, ahogy az a Duna elterelése előtt történt, és úgy, ahogy az emberek - szerény tudásuk szerint - megszokták. Hogy tudniillik a víz arra való, hogy energiát termeljen és nem pedig arra való, hogy energiával emeljük át a vizet egy másik régióba. Ezzel zárnám s kérem, támogassák a kormány előterjesztését.