Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
164 lemondatni, vele szemben lehet bizalmatlanságot indítv ányozni. Én már az előző parlamentben is nagyon szívesen indítványoztam volna miniszterek ellen bizalmatlanságot, de sajnos ezt lehetetlenné teszi az alkotmányunk. Következésképp az, hogy a kormány felhatalmazta a miniszterelnököt - pláne, hogy széleskörűe n , ez egy alkotmányos nonszensz. (17.50) S ekkor szöget ütött a fejembe, mi lehet az oka annak, hogy ilyen nonszenszek kerülnek bele az indoklásba. Majd rá fogok erre térni, mert az ilyen nonszenszek tömegével van tele. Kérem szépen, egy nagyon csalafint a dolog történt. Az eddigi bírálatok meg észrevételek arra terjedtek ki, amit az országgyűlési határozattervezet tartalmaz. Arra, amit nem tartalmaz, amit az előzőből kihagyott, azzal, kérem, senki nem foglalkozott. Azt mondja a határozattervezet, hogy a 2 5/1994es országgyűlési határozat 2. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek. Kérem, rendben van, ez lép a helyébe. De mi az, amit ezzel kihagynak? Az a következő: A 2. pont, ami most kiiktatódnék, így szól: Az Országgyűlés fölkéri a kormány t, hogy folytassa erőfeszítéseit a külön megállapodásban rögzített szerződés megkötésére, a Duna vizének ideiglenes megosztására. Következésképp ez az új 2. bekezdés a kormánynak ezt a kötelezettségét feleslegessé teszi. Jó, jó - mondhatják erre - ez azért fölösleges, mert ilyen szerződés megkötése megtörtént. Dr. Szabad György - igen tisztelt képviselőtársam - a délelőtti vitában föltette a kérdést: "No, és hol van akkor az a szerződés?" Én nagyon megnyugtatva lennék, hogyha a kormány ezt a szerződést, ame lyre ez a megszüntetésre ítélt országgyűlési határozati javaslat utalt, megkötötte volna. Két eset van: vagy megkötötték, vagy nem. Ha megkötötték, akkor miért nem kaptuk meg, miért nem terjesztették elő? Meg kell önöknek mondanom, itt délelőtt arról is fo lyt vita, vajon kelle ezt az egész kérdést az Országgyűlés elé hozni, a kormány miért nem dönthet saját hatáskörében? Kérem szépen, ezt nem lehet olyan sommásan elintézni, ahogy némely szónokok tették, tudniillik a 25/1994. országgyűlési határozat mellett , pontosabban előtte, volt egy 29/1993as országgyűlési határozat is. Ez nem egyéb volt, mint annak a külön megállapodásnak az országgyűlési elfogadása, amellyel Hágához fordultunk. Ez nem kizárólag a magyar országgyűlés vagy a kormány ízlésétől függ, vagy attól, hogy bármelyik fél hogyan értelmezi az alkotmányt, hogy valamiről az Országgyűlés dönte vagy sem. Biztosan önök is legalább olyan jól tudják, mint én: ahhoz, hogy a Hágai Nemzetközi Bírósághoz forduljon egy ország, megkövetelik azt, hogy a parlame nt hozzájárulásával tegye meg ezt a kormány. Következésképp akkor, amikor 1993ban a kormány a hágai nemzetközi bírósághoz fordult, teljesen jogszerűen kérte ehhez az Országgyűlés hozzájárulását, és ezt az Országgyűléstől meg is kapta. Minthogy itt egy oly an kérdés merül föl, amelyik szorosan kapcsolódik ehhez az országgyűlési döntéshez, amelyik rendkívül szorosan kapcsolódik a hágai nemzetközi bíróság előtt tárgyalás alatt álló ügyhöz, igenis, ebben a kérdésben az Országgyűléshez kell fordulni, de még egy lépéssel továbbmegyek, egy olyan szerződésnek az ügyében is az Országgyűléshez kell fordulni, amely ezeken az akkori, a per indulásakor fönnállott status quot vagy jogi helyzetet módosítja. Következésképp, amit dr. Szabad György - igen tisztelt képviselőtá rsam - olyan nagyon enyhén fogalmazott, hogy szeretné látni a kormánynak ezt a megállapodását, ez nem megállapodás kérdése, hanem ehhez egy nemzetközi szerződést kell produkálnia a kormánynak, hogy egy nemzetközi szerződésekkel alátámasztott kötelezettsége teljesítése közben beállott változásban egy új helyzetet produkáljon. Szerintem enélkül ennek az egész országgyűlési határozati tervezetnek a jogszerűsége nagyon erősen megkérdőjelezhető. Magának az indoklásnak a szövege nyújthatott volnae e kétségek tek intetében valamiféle támpontot? Meg kell azonban mondanom, hogy nem nyújtott. Amikor tudniillik az előbb kicsit ironikusan szóltam arról, hogy a kormány széles körű felhatalmazást adott Horn Gyula miniszterelnök úrnak a szlovák kormányfővel folytatandó meg beszélésekre, akkor ebből még az,
