Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 28 (68. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
1361 Végezetül szeretném tájékoztatni a Házat arról - hiszen nem pusztán bizottsági, hanem parlamenti ügyről van szó, és ez azért némiképpen jelez valamit az alapszerződés aláírásával kapcsolatos szlovák magatartásról , hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság hatpárti küldöttségének mától tervezett háromnapos útja elmaradt a szlovák fél lemondása miatt. Úgy gon dolom, hogy nagyon kemény dió ez a szlovák belpolitikában, és ebben a kontextusban értelmezhető ez a lemondás is. Szeretném, ha ezeket az elemeket mindmind figyelembe vennék ellenzéki politikus társaim, képviselőtársaim, amikor megszólalnak. Köszönöm. (Ta ps a bal oldalon.) (9.30) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak rendkívüli ügyben felszólalásra jelentkezett Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót. DEUTSCH TA MÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormány március 12én bejelentett tervezett intézkedései hatására megítélésünk szerint igen súlyos politikai helyzet alakult ki az országban, de úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben a k ormányzat tudatosan fokozza a feszültséget és szítja az ellentéteket. (Zaj a bal oldalon.) A hét végén a miniszterelnök úr szociális és nemzeti demagógiával vádolt meg mindenkit, akik tiltakoznak, ellenvéleményüket fejezik ki a kormány tervezett intézkedés ei ellen. Ha jól értjük a miniszterelnök úr szavait, akkor szociális és nemzeti demagógiával élnek az egyházaktól kezdve a szakszervezetekig, az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetségtől a kormány két volt miniszteréig mindenki, aki jelen helyze tben nem ért egyet a kormány tervezett intézkedéseivel. Ugyancsak tapasztalhatjuk, hogy az elmúlt két hétben egymást követik azok az indulatos vádaskodások, amelyek arra hívják fel az ellenzéki pártok, ellenzéki parlamenti frakciók politikusait, hogy nézze nek a tükörbe. Azt hiszem, hogy a tükörbe nézés a politikában kormányzati oldalon sem elkerülhető, mi több: szükséges politikai magatartás. Ugyanis hadd hívjam fel a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét arra, hogy mi még nagyon jól emlékszünk arra, a mikor önök mellettünk ellenzékben voltak, akkor mit csináltak, miért csinálták, mit képviseltek, milyen törekvések jegyében léptek fel - és azt hiszem, ebből a szempontból önöknek sem ártana a tükörbe nézés. Ugyancsak meglehetősen furcsa az az indoklás, am ivel a legnagyobb kormánypárt próbálja indokolni azt az elnökségi döntését, amely alapján nem írja alá, illetve nem fogja aláírni az alkotmányozásról szóló többpárti megállapodást. Ezzel kapcsolatban nem szakmai érveket szeretnék előhozni, hanem azt szeret ném az önök emlékezetébe idézni, hogy számomra egyszerűen elképzelhetetlen és elfogadhatatlan az az érv, amely gyakorlatilag ezzel a kormánypárti lépéssel kívánja megbüntetni az ellenzéket azért, mert valamilyen módon más kormányzati intézkedések ellen til takozni mer. Ezt a folyamatot azonban az elmúlt hét végén két kormánypárti politikus nyilatkozata, úgy érezzük, betetőzte. Az egyikük a miniszterelnök úr, a másikuk pedig Csintalan Sándor, a Magyar Szocialista Párt ügyvezető alelnöke, aki azt mondta, hogy a televízió politikai adásaiban túlreprezentált az ellenzék. A magunk részéről - ugyanúgy, ahogy a kormányzat tervezett intézkedéseivel kapcsolatban ezt megjegyeztük - nagyon kíváncsiak lennénk azokra a remélhetőleg független intézetek által készített felm érésekre, amelyek alapján megalapozott az a megállapítás, miszerint az ellenzék túlreprezentált, sokkal többet szerepel a kormánypártoknál, a kormányzat politikusainál a parlamentben. Mindaddig azonban, amíg ezeket a független intézetek által elkészített a nyagokat nem látjuk, nagyon furcsa számunkra a közszolgálatiságnak az a felfogása, amely valahonnan már ismerős,
