Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elnöke:
1309 vállveregetve "diákocskák"nak nevezte, node az ő mentségére szolg áljon, hogy neki minden értelmiségi megbízhatatlan, feketelábú és ellenség volt. Gondolom, hogy a miniszter úr nem híve Marosán György stílusának, és nem osztja teljes egészében még azt az álláspontot sem, hogy majd a jóléti államban lesz tandíjmentesség, mert ez mindig felveti a tyúk és tojás elsődlegességének a kérdését, mert csak ingyenes oktatással tudom megteremteni a jóléti társadalmat, mert létrejöttének a feltételeihez az kell, hogy kreatív, szakmailag képzett fiatalok kidolgozzák a jóléti állam lét rejöttének a feltételeit. Bízom abban, hogy a miniszter úr velünk együtt hiszi, amit a Kereszténydemokrata Néppárt ügyvezető elnöksége a nyilatkozatban megfogalmazott, hogy egyedül a megszerzett tudás útja vezet a polgári társadalom kialakulásához. A tandí j bevezetése ennek az útnak az oktalan elzárása jelenleg, mert ennek a fizetési kötelezettségnek a kidolgozása nyilván előkészítést igényel. Mit lehet tenni ebben a felzaklatott helyzetben? Én fogadatlan prókátorként és nem tanácsként csak egyet tudnék mon dani: egyelőre visszakozni, leülni az egyetemi ifjúság képviselőivel, elnézést kérni és őszintén bevallani, hogy nem volt hülyeség ez a tüntetés, én követtem el egy ballépést. Nem kell kimondani, hogy hülyeséget, mert azt nyilván nem követeli meg az udvari asság elve alapján a tüntető egyetemi ifjúság sem. Le kell ülni, újragondolni és kidolgozni ennek az ugyanolyan feltételrendszerét, mint ahogy annak idején ez a tandíj működött, és akkor tudomásulvétel lesz, nem tüntetés és nem felvonulás lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Zoltán államtitkár úrnak, a kormány képviselőjének. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szá mos ponton hajlom arra, hogy Isépy Tamás frakcióvezető úr, képviselőtársam figyelmeztetését elfogadjam és a kormánynak elfogadásra ajánljam. Mégis fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy lett légyen bármilyen kapkodva, hirtelen, előkészítetlenül és egyeztet etlenül bevezetve ez a tandíj, március 12én a kormány nem összesen félmilliárd forintnyi tandíj beszedéséről döntött, hanem 170 milliárdnyi megtakarításról döntött, amely igen erőteljesen fog érinteni családokat, gyermeket nevelőket, nyugdíjasokat és egye temi hallgatókat is. A kormány úgy gondolja, hogy semmiképpen sem tekinthető indokoltnak, hogy ez alól a közös teherviselés alól az egyetemi, főiskolai szféra és az egyetemi hallgatók mentesülhessenek. Mindazonáltal azt gondolom, hogy nem ennek a félmilliá rd forintnak a sorsa a legfontosabb, de amennyiben erről a félmilliárd forintról a kormány lemond, épp oly joggal követelheti bárki más, hogy a 170 milliárdos csomag összes többi részéről is mondjon le. (15.40) Még valamit el szeretnék mondani, tekintettel arra, hogy úgy tűnik, politikai érvvé vált egy influenza ebben a Házban. Ha Fodor Gábor miniszter úr az elmúlt héten nem lett volna influenzás, akkor sem jelenhetett volna meg a tüntetők előtt, mert ebben az esetben az Egyesült Államokban tartózkodott vol na; egy régóta megbeszélt egyesült államokbeli programja maradt el az influenza miatt - mégpedig korábban kezdődő , nem a tüntetés hatására találta ki az influenzát. (Zaj a jobb oldalon. - Dr. Gáspár Miklós: Nagyon sajnáljuk!) Egyébként tudomásom szerint a tüntetők a Pénzügyminisztérium elé vonultak, Fodor Gábor úrnak pedig ott semmiféle funkciója nincsen. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Orosz Istvánnak, az oktatási bizottság elnökének. DR. OROSZ ISTVÁN , az okt atási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elnöke : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Én elismerem azt, hogy ebben az utasításban vagy rendeletben van egyfajta olyan felelősség, amelyet a kormányzópártoknak magukra kell vállalni. Én
