Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1303 egy másolatát az Ön részére, és kérem a szöveg helyes megítélését, mivel félreérthetetlen, hogy a kommunistafasiszta kormányok fogalom alatt csak azok a kormányok értendők, amelyek alá érintett etnikai népcsoportok tartoznak, nem pedig a magyar kormány. Más értelmezés tarthatatlan és érthetetlen lenne. Egyébként ki kívánom hangsúlyozni, hogy nem áll szándékomban, s nem is az én politikai stílusom, hogy a magyar kormányt külföldön megtámadjam. Kérem önt, szíveskedjen e helyreigazítást a parlament ben ismertetni, s maradok tisztelettel: Eva Maria Barki." (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra szót kér Torgyán József frakcióvezető úr. Megadom a szót. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, annak semmi értelme nincs, hogy most azt mondjam: én természetesen csak azt a faxot tudom ismertetni, amelyet hozzám küldenek. Én abból a faxból olvastam fel a szóban forgó részt. Ezt az igen tisztelt képviselőtársaim rendelkezésére fogo m bocsátani. Egyébként a faxot küldő természetesen akkor és olyan szöveget faxolhat nekem és Szekeres frakcióvezető úrnak, amilyet éppen jónak talál, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy én egy nekem érkezett faxból olvastam fel, amelyet - ismétlem - tisztelt képviselőtársaim rendelkezésére fogok bocsátani. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon ugyancsak napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget Pokorni Zoltán frakcióv ezetőhelyettes úr a Fidesz részéről. Megadom a szót. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesz frakciója azért kért ma napirend előtt szót, mert önmagában az a tény, hogy a kormány tervezett intézkedései az utcára szólítan ak több tízezer fiatalt, több tízezer embert, mindenképpen értékelésre és szólásra érdemes. A diákok tüntetése után vagyunk, a pedagógusok egy részének tervezett csütörtöki megmozdulása előtt, tehát érdemes sorra vennünk, mi lehet ennek az oka, és ki milye n kockázatot vállal ezen a területen. Mi úgy látjuk, a diákok múlt héten nem a tandíj gondolatával, a tandíj felsőoktatásban lehetséges szerepével szemben tüntettek, hanem az ellen a kormányzati erőpolitika ellen, amelyik félresöpört többhónapos tárgyaláss orozatot, és így - politikai diktátumként - a maga részéről lezárta a tárgyalásokat. Ebben a teremben sokan egyetértünk azzal, hogy a tandíj jelenlegi formájában a kormány legutóbbi döntése alapján nem más, mint egyszerű pénzbeszedés, nem más, mint egyszer ű sarc, és nem képes betölteni azt az ösztönző, motiváló szerepet, amelyet a tandíjnak egy valódi, nyitott európai felsőoktatásban be kell töltenie. (15.10) Kétes és igen kicsiny bevételért túlzottan nagy kockázatot vállal a kormányzat ezzel a döntésével. Azt kockáztatja ugyanis a kormány, hogy nem lesz felsőoktatási fejlesztési törvény és nem lesz felsőoktatási expanzió Magyarországon. Oktatók és hallgatók nélkül ugyanis erről a fejlesztésről, erről az expanzióról nem lehet megállapodni, nem lehet dűlőre j utni. Amikor a kormány egy tagja csendőrpertuba keveredik... (Zaj a bal oldalon.) ... a hallgatók egy jelentős részével, és hónapok óta tartó tárgyalássorozatot söpör le az asztalról, akkor igen nehéz megőrizni a felsőoktatási fejlesztéshez szükséges politi kai bizalom minimumát is. Amikor az egyetemi oktatókat 1520 százalékos elbocsátással, létszámleépítéssel fenyegeti a kormány, akkor igen nehéz az oktatók képviselőivel egy valódi, több évtizedre kiható felsőoktatási fejlesztésről megállapodni. Ahelyett, h ogy a kormány egy minőségelvű, teljesítményorientált finanszírozási rendszert dolgozna ki - amelyre egyébként a felsőoktatási törvény kötelezi, s melyet már elénk kellett volna
