Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HERBERT FERENC (MSZP):
1205 Köszönöm. K övetkező felszólalónk Herbert Ferenc képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Őt majd Gáspár Miklós képviselő úr követi. HERBERT FERENC (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A magánosítás végrehajtásának vajon lehete mindenki által elfogadott, igazságos változata - teszem fel én is újra a kérdést. Az előző kormány idejében a környező keleteurópai országoktól eltérően Magyarországon kimondásra került az az elv, mely szerint nem lesz sem reprivatizáció, se m ingyenes osztogatás, az állami vagyont üzleti alapon kell értékesíteni. Ezen tézis önmagában további vitákra adott lehetőséget, és felvetődtek azok a kérdések, hogy mennyi az állam vagyona, mennyi ennek a valós piaci értéke egy nem piacgazdaságban működő országban. Erre egyértelmű választ a mai napig nem kaptunk. Különféle nézetek láttak napvilágot egy és ugyanazon időszakban a privatizáció gyorsításáról, lassításáról, a vagyon elherdálásáról, annak értéken aluli osztogatásáról. Véleményem szerint a már e mlített állítások a privatizációról a mindenkori politikai indíttatások alapján születtek, sok esetben nélkülözve a gazdasági racionalitásokat. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az elmúlt négy év privatizációs bevételeinek alakulása. A 2000 milliárdos vagyon ból 944 milliárd forint értéket privatizáltak eddig. A bevétel 319320 milliárd forint volt; ez 33,86 százalékos bevételt jelent, azonban készpénzben csupán 240 milliárd forint, ez 25,45 százalék. (11.40) Ha azonban figyelembe veszem a privatizáció során f elmerült mintegy 110 milliárd forintos költséget, akkor ezek az arányok jelentősen kedvezőtlenebbre fordulnak. Egyrészt 22,18 százalékos bevétel, készpénzben pedig mindössze 13,73 százalékos bevétel jelentkezik. Ez az arány tehát a végeredménye a privatizá ciónak. Vitatható ugyan az értékesített vagyon kiszámításába a felszámolásban és a végelszámolásban érintett szervezetek mintegy 316 milliárdos vagyonának beszámítása. Megítélésem szerint azonban zömében ezek sajnálatos állapotáért nagyrészben a privatizác ió elhúzódásából eredő piacvesztés, a struktúraváltás hiánya, a rendezetlen érdekeltségi viszonyok tehetők felelőssé. A kép azonban még ennél is szomorúbb, ha figyelembe veszem, hogy az értékesített cégek saját területükön a legjobbak voltak, a kereskedele mhez, az élelmiszerfeldolgozóiparhoz, a dohányiparhoz, a szesziparhoz stb. tartoztak, tehát a mazsolát jelentették sajnos, nem a kalácsban, hanem az azóta csupán megszáradt kenyérben. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A még értékesítésre váró minte gy 15001600 milliárd forintnyi, a vagyonkezelők portfóliójában levő privatizálható vagyontömeg a kormány privatizációs stratégiájának megfelelően három fő cégcsoportba különíthető: a stratégiai nagyvállalatok, a középvállalatok és a kisebb jelentőségű, ki sebb mértékű társaságok. Megítélésem szerint az üzleti alapokon történő készpénzes bevétel az első két cégcsoportban érhető el rövid távon, de itt is megfelelő előkészítési és értékesítési stratégia kidolgozása szükséges, okulva a HungarHotels privatizáció s kísérletéből. A harmadik szervezetcsoportba néhány száz cég tartozik, amelyek jelenleg alacsony jövedelmezőségűek, de jó menedzseléssel nyereségessé tehetők, tevékenységükben meghatározó a dolgozók és vezetők munkája. Ezen cégek jegyzett tőkeértéke csupá n mintegy 6570 milliárd forint, tehát elenyésző része, mindössze 5,56 százaléka az értékesítendő állami vagyonnak. Ugyanakkor viszont jelentős munkavállalói létszámot foglalkoztatnak. Hozzászólásomban e körrel kívánok kicsit részletesebben is foglalkozni . Tisztelt Ház! E cégkörön, tehát a kisebb méretű társaságokon belül különböző prioritások biztosításával meg kell teremteni az ott dolgozók vagyonhozjutási feltételeit. Ez két szempontból is
