Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
1193 jelent és nagyszámú munkavállalót érint. További növekedésére pedig azért lehet számítani, mert a volt országos nagyvállalatok jelentős része változatlan szervezeti keretek mellett alakul át gazdasági társasággá, így a közeljövőben azok decentralizálása vá rható. Mind a hatályos privatizációs törvény, mind pedig a javaslat kimondja, hogy e munkavállalók a társaság részesedéseinek értékesítése során kedvezményesen szerezhetik meg az állami tulajdont. Az MRPről szóló törvény alapján a munkáltató az adózatlan nyeresége húsz százalékáig adhat támogatást az MRPszervezet részére állami vagyon megvásárlására. Ezt a kedvezményt a társaságok által alapított társaságokban is megkaphatják az MRPszervezetek, ha a saját munkáltató társaságukban részesedést kívánnak vás árolni. Mindezekből logikusan következik, hogy a törvényjavaslat hatálya terjedjen ki erre a vagyontömegre is, mert ez jelenleg a spontán privatizáció prédája, a visszaélések és a vagyonharácsolások talán legnagyobb területe, ami különösen azért irritáló, mert a kisember lehetőségét vonja meg a privatizációs folyamatokban való részvételtől. A törvénytervezetnek a szervezeti változásokra vonatkozó része azon túlmenően, hogy hibás, talán már nem is igaz, hiszen a hivatalba lépett új pénzügyminiszter előre jel ezte, hogy a szervezeti változásokkal nem ért egyet, legalábbis nem úgy, ahogy azt a javaslat tartalmazza. (10.30) A Kereszténydemokrata Néppárt sem tartja elfogadhatónak az új szervezeti modellt, ezért a változtatás érdekében javaslatokat nyújtottunk be. A tervezett szervezeti változások sem jelentenek azonban kellő garanciát arra, hogy a törvénybe iktatott döntéselőkészítések, versenyeztetések és érdemi döntések olyan zárt kört alkotnának, ami áttekinthető és főleg ellenőrizhető. A privatizációt lebonyol ító szervek belső ellenőrzése az Állami Számvevőszék elnökének a parlament felé fennálló jelentéstételi kötelezettsége, de még a parlament által választott bizottság kvázi betekintési jogosítványai sem jelentenek biztosítékot arra, hogy a privatizáció való ban a törvényben megkívánt cél irányába hasson, és elbírja a társadalom kritikáját. Akár összevonás lesz a privatizációt folytató szervezetek között, akár más felállásban, de különkülön működteti az állam a magánosítással foglalkozó szervezeteket, úgy gon dolom, a legfontosabb szempont a döntéshozó személyek kiválasztása kell hogy legyen. Megengedhetetlen, hogy a döntéseket a legkisebb mértékben is a politika befolyásolja - erre az elmúlt öt év szomorú tapasztalata figyelmeztet bennünket. Minthogy itt az eg ész társadalom tulajdonát képező vagyon újraelosztásáról van szó, elengedhetetlen követelmény, hogy az új szervezetek vezető testületei ne politikai megfontolások alapján kerüljenek összeállításra, hanem minden érdekképviselet helyet kapjon abban. Ugyanily en megfontolások alapján át kell alakítani a privatizálásra kerülő vállalatok vezető testületeit is, és mindkét irányban hatékony ellenőrzést kell meghonosítani, ezért meglátásom szerint az egész privatizációs mechanizmust koncepcionálisan át kell dolgozni a javaslatban, amihez talán adalékul és segédanyagul szolgálhat a kereszténydemokraták által benyújtott módosítóindítványcsomag. A Kereszténydemokrata Néppárt nem ért egyet az értékesítés általános elveivel sem. Alapvető problémának tartjuk, hogy a törvé nyjavaslat - pályázat mellőzésével - lehetővé teszi a zárt körű pályáztatást, ugyanakkor a munkavállalók részére ilyen formában történő értékesítést mellőzi. Javaslataink ez irányban is változtatásokra irányulnak. Az időlegesen állami tulajdonban levő vagy on hasznosításának különböző formáiról egyáltalán nem beszél a törvénytervezet. Foglalkozik viszont a kérdéssel az 1994. évi vagyonpolitikai irányelv, és az értékesítés mellett hasznosítási formaként megemlíti a kárpótlási jegyek ellenében történő vagyonát adást, valamint a társadalombiztosítás részére történő vagyonjuttatást. A kárpótlási jeggyel szembeni vagyonkínálatról zengzetes szavakkal szólt már a kormány, de ennek kézzelfogható jelei a törvénytervezetből nem olvashatók ki, márpedig Magyarországon
