Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
1194 min daddig nem lehet társadalmi békességgel privatizációt folytatni, amíg a kárpótoltak valamilyen formában nem juthatnak hozzá kárpótlási jegyeik ellenértékéhez. A törvényjavaslat a készpénzes ajánlat előnyben részesítésére épül fel, olyannyira, hogy minden m ás szempontot elnyom. Módosító javaslataink egy része arra irányul, hogy visszaállítsuk a különböző privatizációs technikákat és azok egyenrangúságát, mert a hazai kisbefektetők esélyegyenlőségét csak így lehet biztosítani. Szeretném emlékeztetni képviselő társaimat arra, hogy az alkotmány 70/A § (3) bekezdése az állam kötelezettségévé teszi az esélyegyenlőség biztosítását. Hamisnak tartom azt az állítást, hogy a törvényjavaslat nem csorbítja a munkavállalók jogosítványait: a hatályos törvényhez képest, vala mint az 1994. évi vagyonpolitikai irányelvekhez képest igenis csorbítja. Az egyensúly megteremtése érdekében módosításokat javasolunk ezért a törvénytervezet szövegében. El szeretnénk érni, hogy pályáztatás nélkül senki ne kaphasson térítés nélkül állami v agyont - ennek a lehetősége ugyanis benne van a törvénytervezetben. Néhány gondolatot a privatizációs technikákkal kapcsolatban. Az 1992. évi LIV. törvény még átalakulási és egyúttal értékesítési eljárásokat szabályoz, a törvényjavaslat már csak értékesíté si eljárásokról beszél. Ennek ellenére jól felismerhető azonosságok vannak a meglévő és a hozandó törvényben. Megítélésünk szerint az alkalmazott megoldások közül összeférhetetlenség miatt törölni kellene a társaság vezető tisztségviselője útján történő ér tékesítést - azaz az egyszerű privatizációt , a nyilvánvaló vezetői érdekeltségre tekintettel, valamint azért is, mert a döntés a vagyonkezelő szervezeten kívül történik és főleg nem testületileg. Az lenne a helyes, ha a kisebb volumenű ügyekben a privati zációs ágazati bizottság, a jelentősebb ügyekben, valamint a privatizációs ágazati bizottság döntést kifogásoló ügyeiben az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa járna el. Ma már mindkettő olyan személyi összetételű testület, amely leginkább garanciát jel enthet egy tisztességes privatizációra. A törvényjavaslat csak akkor tekinti összeférhetetlennek a privatizált társaság tisztségviselői útján történő értékesítését, ha a munkavállaló vagy a vezetők többségi tulajdont kívá nnak szerezni. Ez az eljárás meglátásom szerint a korrupció melegágya lehet, ha a társaság vezető tisztségviselői döntési jogosítványt kapnak. Számukra ugyanis sok megoldás kínálkozik az összeférhetetlenség kiküszöbölésére azzal, hogy saját maguk nevében n em tesznek ajánlatot, de később saját néven vagy esetleg más néven részesei lesznek és tulajdonosként léphetnek fel. Ezt megelőzendő, rájuk csak döntéselőkészítést szabad bízni, az érdemi döntést azonban a törvényjavaslat által létrehozott szervezetnek ke ll meghoznia. A szakértői privatizációt a jelenleg hatályos törvény még tartalmazza, de annak kedvezőtlen tapasztalatai miatt az Állami Vagyonügynökség már 1993 végén megszüntette az úgynevezett önprivatizációt jelentő szakértői közreműködéssel folytatott gyakorlatot. A törvénytervezet ezt most ismét lehetővé tenné, jóllehet a korábbi szabályozástól eltérő - de nem lényegesen eltérő - módon. Úgy gondoljuk, hogy nemcsak a privatizációs költségek esetenkénti kétszeri felszámítása miatt volt helytelen ez a pri vatizációs technika, hanem ugyanazon okok miatt járhatatlan ez az út, mint amiért a privatizált társaság tisztségviselőit is ki kell zárni a döntésekből, tevékenységük csak döntéselőkészítésre korlátozódhat. A törvényjavaslatban leginkább kedvezményezett technika a részletfizetéses privatizáció, amely lényegében az egzisztenciahitel szerepét hivatott átvenni. A javasolt szöveggel egyetértünk, de célszerűnek tartanánk, ha nem a jegybanki alapkamat szabná meg a fizetendő kamat mértékét, hanem az egzisztencia hitel kamatai érvényesülnének. Értelmetlen dolog lenne gazdasági átalakulásnál úgy juttatni tulajdont, hogy működtetését a kamatterhek azonnal megölnék. A törvényjavaslat két oldalról is csorbítja a munkavállalók eddigi kedvezményeit. Az egyik az, hogy csa k az egyszerűsített privatizáció részeként vásárolhatnak a munkáltatók kedvezményes
