Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 20 (65. szám) - A környezet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1150 Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a mai napra tizenöt képviselőtársunk jelzett írásbeli felszólalási szándékot. Elsőként megadom a szót Páva Zoltán képvisel ő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából, őt Győriványi Sándor képviselő úr követi. (Páva Zoltán nincs a teremben.) Páva képviselő urat szólítom! Nincs itt? (Egy hang: Nincs.) Akkor kérem Győriványi Sándor képviselő urat, a Független Kisgazdapártból . Ha időközben Páva képviselő úr megérkezik, akkor besoroljuk a felszólalók közé, de ha nem, akkor tovább haladva Tamássy István képviselő úr következik majd az SZDSZből. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlé s! Tanár vagyok, vagy voltam, nem tagadom. Mindig nagyon szerettük, amikor gazdaságföldrajzból a környezetvédelemről kellett beszélnünk. Ezt három órán keresztül tettük meg. Az egyetemen is tanítottam ilyen jellegű anyagokat. Ez is órákon át tartott, és mi ndig nagyon szép anyag volt. Az előző felszólalások mind rendkívül hosszúak voltak - általában 3035 percesek , az államtitkár asszonynak is sokat kellett jegyzetelnie. Én azonban a környezetvédelemnek, ennek a nagyon szép és nagyon érdekes kérdésnek dönt ően csak egy aspektusával szeretnék foglalkozni, nevezetesen a környezetvédelem és a munkavédelem kapcsolatával. Úgy érzem, hogy a munkavédelem és a környezetvédelem kölcsönhatását a rendelet nem elég markánsan fogalmazza meg. Az egységesülő Európához való csatlakozásunkban nemcsak politikai rendszerünk, hanem gazdaságunk átformálása is alapfeltétel. Ez magától értetődően a munkavédelmet és a környezet megóvását is jelenti. Nagy veszély ugyanis, ha a fejlődésben megrekedt területek - pillanatnyi előnyök rem ényében - azt a megengedő magatartást tanúsítják, hogy a másutt már nem engedélyezett technológiák, anyagok, berendezések használhatók, ami ezeket az országokat végképp történelmi lerakodóhelyekké, gyanús perifériákká teszi. Ez a veszély elsősorban a munka helyeket fenyegeti, de rajtuk keresztül a környezetet is. Erre tudnék példákat mondani a közelmúltból, a Mol Rt. környezetszennyezésével kapcsolatban is. Véleményem szerint a környezetvédelem ebben a relációban nem a gyárkapunál kezdődik. Az okokat a terme lésen belül kell keresni, s először ott kell kezelni. Az ökológiai károkat csupán nagyon ritkán váltják ki olyan tevékenységek, amelyek nem veszélyeztetik az ott dolgozókat. Ezúttal arra is figyelemmel kell lenni, hogy szorosabb együttműködést kell kialakí tani a munkavédelem és a környezetvédelem között. Nem lehet a dolgozó ember, az állampolgár életét, egészségét, környezetét egymástól elszakítva, külön kezelni. A probléma komplex megközelítését, megelőzését és gyógyítását kell igényelnünk. Könnyű belátni, hogy egyes esetekben a munkavégzők és a környezetvédelem érdeke ellentétbe kerül egymással, legalábbis lokálisan. A korszerűtlen, szennyező munkahely is munkahely, ami a foglalkoztatási nehézségek növekedése miatt az ott dolgozók számára még ilyen áron is érték. A társadalom számára azonban az ilyen munkahelymegtartás öngyilkos foglalkoztatáspolitika, mert rendkívül nagy az ára mind az ott dolgozókat, mind a környezetet illetően. Ez az ár már ma is kiszámítható, legfeljebb nem mindenkor végezzük el a szüks éges számításokat. Egy olyan kérdésről is beszélnem kell, ami biztos nem lesz népszerű mindenki számára: a nem dohányzók és a dohányosok közt elterjedt vita kérdéséről, az egészségvédelmi követelésekről. Arról, hogy az agresszív dohányosokat törvényi úton lehessen kötelezni arra, hogy csak a kijelölt dohányzó helyeken károsítsák egészségüket. De jó lenne a szemetelés, a csikkek eldobálása ellen is tenni valamit. Rémes, ha az ember a Balatonban vagy a Velenceitóban úszkálni akar, s a vízben szigetszerűen ús zkálnak a csikkek, amelyek szennyezik a környezetet. Ezek nemcsak az emberek számára, hanem a vizek élővilágára is súlyos veszélyt jelentenek. (18.00)
