Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 20 (65. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - IZSÓ MIHÁLY (FKGP):
1148 figyelembevételével tegye. Bízom abban, hogy eljön az az idő, amikor a gazdaságot irányító vezetők rájönnek ennek az elhanyagolt erőforrásnak a jelentőségére, mely szerint a tőke hiányában elfekvő találmányok kereskedelmi minőségű kivitelezésének megsegítésére kell forrást biztosítani. Ennek a jelenlegi formája nem a kutatásfejlesztési alap, hanem egy olyan lehetőséget kellene keresni, amely kivitelezésben a nullszériáig biztosítj a a lehetőséget. Erre vonatkozóan számtalan javaslatot tud a feltalálók közössége előterjeszteni, csak partner kell a tárgyaláshoz. Bízunk abban, hogy a kormány felismeri a találmányokban rejlő gazdasági lehetőségeket, és élni is fog vele. Tudni kell azt i s, hogy a vállalat magánosításával jelentősen lecsökken a szolgálati szabadalmi bejelentések száma, és a kutatásifejlesztési keretbe tartozó szolgálati bejelentések maradtak meg ebben a csoportban. A nagyobb költséget a tisztán egyéni, magánbejelentések f ogják képezni, és a szellemi tevékenység ebben fog kikristályosodni igazi értékben. Ebben viszont nem az elvonási lehetőséget, a róka bőrét kell látni, hanem a szellem teremtő erejét, mely minden körülmények között újat, jobbat, többet akar. Térjünk át a t örvényjavaslat egyik legkényesebb részére, az úgynevezett szolgálati és alkalmazotti találmányokra! A szolgálati, illetve alkalmazotti találmány lényege, hogy a munkavállaló alkotja meg, de mint alkalmazott, a munkáltató dönt annak elfogadásáról és alkalma zásáról. Elemezném, hogy a szolgálati találmányt milyen két szélső csoportba lehet osztani. Az első eset, amikor a találmány jó és hasznosítható. A feltaláló elmegy a vállalat műszaki igazgatójához, és kötelességszerűen felajánlja találmányait a cégnek. A válasz szinte mindig az volt, hogy a vállalat akkor fogadja be a találmányt, ha a döntést végző igazgató vagy bizalmasai szintén részesei lesznek - többnyire magas százalékarányban - a találmánynak, s egyúttal ez a feltétele a jó személyi jövedelmet biztos ító, hasznosító szerződésnek is, ami 210 százalék között mozog. A második esetben a találmány nem alkalmas semmire. Ez esetben is elfogadhatja a vállalat mint szolgálati találmányt, kötelezővé teheti az alkalmazását a technológiában - ezek többnyire techn ológiai módosítások , majd azt állítja a menedzsment, hogy a haszon, mondjuk, 30 százaléka ennek köszönhető, és ez a haszonrész a későbbiekben mint a találmányi díj alapja funkcionál, amelyet a feltaláló, részben természetesen a menedzsment tagjai, osztan ak el egymás között. Csak egy példa: egyik üzemünkben rátértek a mikroötvözetek, anyagok előállítására. Mint új anyagot, csak ezt gyártották, a régi termék gyártását leállították. Így az adott anyagfajták termeléséből származó teljes jövedelem a találmány eredménye volt, s a feltalálók tíz százalékos haszonkulccsal évi több tízmilliót tettek zsebre. Egyszer azonban valaki felhívta a figyelmet arra, hogy a körülbelül öt tonna mikroötvözetet a vállalat sohasem vásárolta meg, ergo a mikroötvözés soha nem is t örténhetett meg. E hiány ellenére nem tudták az ügyet büntetőeljárással lezárni, mert homályos műszaki magyarázattal - gőzölgés, más anyagból történt diffúziós anyagátadás stb. - az esetet kimagyarázták. E két véglet között a szolgálati szabadalmak körében történt visszaélések és korrupciók perzsavásári szintjének skálája valósulhat meg. A javaslat nem tesz kísérletet ennek a problémakörnek a feloldására, hanem a régi gyakorlatot konzerválja a jövőre nézve is a javaslat 912. §ában. Célszerűnek tartjuk, ho gy új szabályként a javaslat 7. § (1) bekezdéséből induljunk ki. Nevezetesen abból a megállapításból, hogy a feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Javasoljuk, hogy a 7. § egy olyan törvénybekezdéssel egészüljön ki, amely kimondja, hogy találmányt csak azok a természetes személyek jelenthetnek be, akik a találmányt megalkották. Ez az előírás a 7. § (1) bekezdésből adódó személyi tulajdonjog elsőbbségét technikailag is megvalósíthatóvá teszi, és megteremti azt az alapot, amely a szolgálati és alkalmazott i találmány körüli bonyodalmat automatikusan feloldja. A feltaláló a bejelentés megtétele után ugyanis már tulajdonosa az általa készített találmánynak, és mint tulajdonos kezdhet tárgyalni munkáltatójával a
