Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA jegyző: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TOKÁR ISTVÁN (MSZP):
12 jobban örülnék, ha a hibák a beterjesztők részéről korrigálódnának. A magyar társadalomnak szüksége van a gyors, az ere dményes, ugyanakkor jogállami privatizációra, de csak akkor, ha nem maradnak megint hézagok a kalandoroknak és a szerencselovagoknak. Végezetül engedjenek meg képviselőtársaim egy tisztán szubjektív megjegyzést. Most értem vissza egy hosszabb tengerentúli és európai körútról, és sajnálattal kell megerősítenem mindazon véleményeket, hogy Magyarország mai külföldi megítélése rossz, sajnos ismételnem kell: rossz. (15.40) Azok a mértékadó külföldi körök, amelyek - főleg a tengerentúlon - Magyarországgal foglal koznak, úgy vélik, hogy a jelenlegi szociálliberális kormánykoalíció nem igazán akar privatizálni. Cáfoljuk tehát meg ezt egy jó privatizációs törvénnyel! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt mega dnám a szót Tokár István képviselőtársunknak, az MSZPtől, hallgassanak meg egy jegyzői bejelentést. DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA jegyző : Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi és kisebbségi bizottság ma 16 órai kezdettel a főemelet 11. számú teremben ren dkívüli tanácskozást tart. Kérik a bizottság tagjainak a részvételét. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Elnézést, tisztelt Országgyűlés, de rendkívüli ügyről van szó. Tokár István képviselőtársunknak megadom a szót; őt követi Raskó György, az MDFtő l. TOKÁR ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előterjesztő, a bizottságok előadói, a pártok vezérszónokai egyetértettek abban, hogy az egyik legjelentősebb, várhatóan a legtöbb bírálatot kiváltó, legtöbb reményt keltő törvé nyjavaslat vitája kezdődött el akkor, amikor a tisztelt Ház napirendre tűzte az állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat vitáját. Reménykedünk, és úgy érzem, a társadalom valamennyi rétege reménykedik. Várakozik a kö ltségvetés, mert sok készpénzes értékesítést vár úgy, hogy ez az értékesítés jelentős tőkeemeléssel történik. Várakoznak a hazai befektetők, a beszállítók, mert részt remélnek az állami vagyonból. Várakoznak a vállalatvezetők, mert azt remélik, hogy a jövő ben tulajdonosként irányítják jelenlegi üzemüket, mindezt úgy, hogy viszonylag olcsó áron hozzájutnak e tulajdonhoz. Várakoznak a munkavállalók, mert abban reménykednek, hogy résztulajdont szereznek a jelenlegi vállalatukból, és lehetőséget kapnak, hogy ré szesei lehessenek egy jövőbeni középosztálynak. De várakoznak azok is, akik tudják, hogy a privatizációnak jelenleg nem lesznek haszonélvezői; ők az ifjúság és a nyugdíjasok, de abban reménykednek, hogy beválik Tardos Márton jóslata, és a gazdaságitársada lmi átalakulás nyertesei lesznek előbbutóbb. Lehete ennyi várakozást teljesíteni? Nyilvánvalóan csak korlátozottan és csak egymás sérelmére. A jövőben is lesznek elégedetlenek, és lesznek, akik jelentősen bírálják e privatizációs törvényt. Az eddigi gyak orlatról szólva: JászNagykunSzolnok megyében az elmúlt négy évben ötvenhét magánosítandó gazdálkodó szervezet jött létre mintegy 24 milliárd forint értékben. Ebből az elmúlt négy év során megtörtént huszonnyolc vállalatnak a magánosítása, ebből tizenötne k úgy, hogy 100 százalékban értékesítette azokat az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság. Érdemes megvizsgálni ennek a tizenöt vállalatnak az értékesítési összetételét. A tizenöt értékesített vállalatból 6 milliárd forint árbevétel származott, s összetétel ében 21 százalékban magyar, 79 százalékban külföldi tulajdonosnak történt az értékesítés. Az MRP keretében tizennégy szervezet értékesítése történt meg, s jutottak így a vállalatvezetők, illetve a dolgozók tulajdonhoz.
