Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 14 (64. szám) - Elnöki megemlékezés az 1848. március 15-i forradalomról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
1015 óriási politikai csata tárgya volt. A háborúban kivérzett Magyarország lakossága békére, biztonságra vágyott. Ez a vágy a vidéki, a falusi ember számára a művelhető, a saját birtokot jelentette. Hazánk polgárainak nagyobbik fele 1944 őszétől a szó szoros értelmében éhezett. A gazdálkodásra, a kertészkedésre alkalmas birtok felbecsülhetetlen értékké vált. Százezrek érezhették jogosan, hogy annak megszerzése kiút lehet a nyomorból, a megalázó kiszolgáltatottságból. Magyarországon a II. világháború végén a feudális jellegű nagybirtokrendszer fennmaradását különösen súlyossá tette a mezőgazdasági népesség magas aránya és az iparos odás alacsony foka. A birtokmegoszlás súlyos belső aránytalanságainak megszüntetésére, a több mint kétmillió nincstelen mezőgazdasági munkás, cseléd, törpebirtokos földhöz juttatása, a földkérdés megoldása mellett valamennyi, 1945ben működő párt már a két világháború között elkötelezte magát. Az ötven évvel ezelőtti földosztás az úgynevezett szegényparaszti koncepció megvalósulását tükrözte: megszüntetni a háromszáz holdon felüli magánbirtokokat és az elkobzott, a megváltott vagy soha meg nem váltott földe ket a gazdasági cselédek, a mezőgazdasági munkások, a törpebirtokosok tulajdonába adni. Az elképzeléseik szerint évszázadokra szóló reform végrehajtásában lelkes fiatalok segítettek. A falvakban országszerte földosztó bizottságok alakultak, s néhány hét al att felosztották a nagybirtokokat. A helyi földigénylőkből alakult községi földosztó bizottságok tevékenysége döntő volt a földreform radikális megvalósításában. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a hangulatot, azt a hatást még ma is felidézi, átérzi soksok e mber e hazában, és néhányan még itt a Ház falai között is. Örömmel, bizakodással, hideg fejjel, a földosztás hatását értékelve azt szokták kiemelni, hogy jelentősen átalakultak a birtokviszonyok, a kisüzem lett a magyar mezőgazdaság jellegzetes üzemformája . A nincstelen mezőgazdasági munkásokból, cselédekből birtokos gazdák lettek. Tudjuk, hogy verejtékükkel megindult az élet a földeken, az országban. Az alap adott volt ötven esztendővel ezelőtt. (9.10) A szerves fejlődéshez állami segítségre lett volna szü kség: pénzre, felszerelésekre, támogató agrárpolitikára, érdekvédelmi szervezetekre. Ehelyett további ötven éve politikai ügy a birtok, a föld. Ma, ötven évvel később egy új birtokrendszer kialakulásának problémáival küszködve jusson eszünkbe: a birtokmére t, az üzemméret nem szolgálhat önző politikai érdekeket. Az állami eszközrendszer nem eléggé erős a kívánatos birtokrendszer kialakításához. A demokratizáló, de érdekviszonyaiban hatalmas ellentmondásokkal küszködő '45ös Magyarországon a földkérdés igazsá gos megoldása aligha sikerült. Gondoljuk meg, mindent megtettünke azért, hogy nekünk sikerüljön! Tisztelt Képviselőtársaim! A földkérdés, a földosztás, a földéhség több évszázada eleven sebként lüktet. Akik ennek gyógyítására szegődtek - akár ötven évvel ezelőtt , tiszteletet érdemelnek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Minden meghasonlott ország összeomlik, és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fenn - olvassuk Máté evangéliumában. Baljós szavak ezek kétezer év távlatából, de úgy tűnik, még ez az időtartam sem volt elégséges ahhoz, hogy ezek az üzenetek a génjeinkbe bekódolódjanak. Nem vitatható, hogy a magyar társadalom mélyen megosztott, és az sem vitatható, hogy ma már szinte könyvtárnyi az az értekezéssorozat, amelyik arról szól, hogy ebben a megosztottságban és meghasonlottságban, a rendszerváltásban játszott szerepében milyen természetű felelősség terheli az értelmiséget.
