Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. évi (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IZSÓ MIHÁLY (FKGP):
102 beterjesztést, már az első olvasatnál felrémlett bennem, hogy ezen javaslat tárgyalásakor a beterjesztéshez képest óriási vita, eszmecsere fog kerekedni. A vitát az gerjeszti, hogy az előző 2025 év kormányzata hazai viszonylat ban egy óriási természetátalakításba kezdett, amely szakmai oldalon nem volt teljesen kielemezve. Az idők folyamán a már készülő művet átszervezték, áttervezték, politikai és hangulati érvekkel befagyasztották, azonban nem mondták meg, mi legyen helyette, hogyan legyen tovább. Amit mondtak, az nem minden esetben hozta azt az eredményt, amelyet vártak. Magánál a tervezésnél, főleg a módosításoknál, nem vették figyelembe az ott élő 200300 ezer fős lakosság érdekeit, de nyugodtan megmondhatom: meg sem kérdez ték őket. Ugyanaz a módszer érvényesült, amely a nílusi asszuáni gát építésekor történt: a lakosságnak ígérték a szebb jövőt, a nagyobb termelékenységet, a biztosabb megélhetést, a Nílus azonban nem hozta az éves áradást, ezért nem rakta le a szerves anyag gal telített hordalékát, így elsoványodott a talaj. Ennél nagyobb baj volt, hogy a talajszerkezetben nem tárolódott évenként elegendő víz, mert nem volt miből, de nem is volt hol. Olyan anyagokat sem tudott tárolni, amelyek az élethez szükségesek - konkrét an: szerves anyagot. A gazdászok és a parasztemberek nagyon jól tudják, hogy a szerves anyag - például az istállótrágya - sok esetben súlyának ötszörösét, nyolcszorosát tudja víz formájában tárolni, úgy viselkedik mint a szivacs. Márpedig ha területén megv áltoznak a viszonyok, akkor a flóra és a fauna is meg fog változni, ami azt jelenti, hogy ott az őshonos élet is végleg megszűnik. (12.30) Vegyük például a fákat! A szólásmondás szerint a fák állva halnak meg - vagy ledöntik, vagy kitermelik azokat. Sajnos , a Kisalföld térségében van egy harmadik ok is: a szomjhalál. Mivel a talajvízszint egyes helyeken 58 métert is csökkent, ezt a gyökérzet már nem érheti el. Hiába van előttem akár több hektoliter víz is, ha nem érem el, mert oda vagyok kötözve valamihez - itt a talajhoz. Jelenleg már statisztikailag is bizonyítható, hogy a száradás, kiszáradás megkezdődött. Erről saját szemünkkel is meggyőződhettünk, amikor az őszön a környezetvédelmi bizottság térségi vizsgálatánál kint voltunk a területen. Vannak fák, a melyek már kiszáradtak, sok fán láthatók a száradás jelei. Az ember 2030 napot bír ki víz nélkül, a fák esetében ez 56 évet is jelenthet. Márpedig ez megkezdődött. Itt az őshonos fák életkora 80120 évig tart, ennyi idő után lehet vágásérett. Amit csemet ében vagy újulatban most pótolunk, ha megered, úgy durván a dédunokáink 100120 év múlva tudják hasznosítani. De nemcsak ez a probléma a fák pusztulásával, hanem az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeket sem vesszük figyelembe, és nem is alkalmazzuk azoka t. A mérések azt mutatják, hogy a növényzet szilárd részének felépítésénél, a fotoszintézisnek nevezett folyamatnál oxigén termelődik és széndioxidelvonás történik. Konkréten az erdei fák esetében egy tonna fásszerkezet növekedésénél 1800 kilogramm széndi oxidelvonás és 1300 kilogramm oxigénkibocsátás jön létre. Jelen esetben hektáronként évente itt az élőfa a természetből, légtérből elvon 800900 kilogramm széndioxidot, termel 650700 kilogramm oxigént - a kiszáradt fa pedig semmit. Pedig a Szigetköz 90 százalékát borította vagy borítja erdő. Meg vagyok győződve, hogy minden képviselőtársam tudja és ismeri a levélzet levegőtisztító, abszorbeáló hatását, mert ha ez nem így lenne, nem tartana lakásában növényzetet, kertjeit, telkeit nem ápolná, nem igyekezn e víkendházat venni a zöldterületeken, hanem a sivatagban venne olcsón, hiszen ott jóval kedvezőbb áron tudna térséghez, területhez jutni. A térség, mármint a Kisalföld egy óriási élettér. Itt minden növényre szükség van. Másik probléma az, hogy itt 10től 700 méter vastagságig kavicsos, sóderes hordaléktalaj van. Ezt a Duna évezredek folyamán építette ki. Ez a talaj, mármint a sóderréteg, óriási vízbázist képvisel. A Duna magyarországi felső szakaszának sajátos talajrétegezése is kialakult, ami feltöltődöt t sóderrel, amely fölött 50150 centiméter földművelésre alkalmas humuszréteg terül el. Ennek eredete