Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat (T/383.) általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
82 A lényeg azonban nem csak így merül fel, hogy lehet az ügyvéd választottbíró, mert ha csak így merülne fel, akkor azt mondanám, hogy a hatpárti megoldás jó. A kérdés azonban úgy merül fel , hogy az egész ügyvédséget ért diszkriminációnak a másik oldala, a másik fő szabálya a kereső tevékenységtől való eltiltás megfogalmazása - kádári megfogalmazása - kapcsán merült fel; és ahogy a munkaviszonynál az előbb felhozott példával igazoltam, hogy ott is indokolatlanul szűkítették az ügyvédi tevékenységet, ugyanez igaz a más kereső foglalkozás esetében is. Mondanék egy példát. Az ingatlanközvetítői tevékenységről mindenki tudja, hogy azt az ügyvédek is igen nagy elánnal gyakorolják. Az ingatlanközve títői tevékenység folytatásában sok ügyvéd közreműködik. Ha az ügyvédi törvénynek a most felhívott rendelkezéséből indulnék ki, akkor azt mondom, hogy ennek a tevékenységnek a folytatására az ügyvédeknek nincs lehetőségük, mert a más kereső foglalkozásnál a közéleti vagy egyéb jogi szakértelmet igénylő tevékenységet vették csak ki a más kereső foglalkozásból, az ingatlanközvetítői tevékenység pedig - ma már köztudott - számítógépes vagy más, magas fokú adminisztrációs tevékenységet igényel, nem elsősorban ü gyvédi tevékenységet. De azt hiszem, hogyha abból a tényből indulunk ki: végül is az adótörvény nagyon bölcsen fölismerte azt, hogy ennek a tevékenységi körnek az ügyvédség szempontjából fontos részét is szabályoznia kell - és végül az adótörvényben való s zabályozottsága miatt van jogszabályi alapja az ügyvédi ingatlanközvetítői tevékenység folytathatóságának , ha már most ez a kérdéskör felmerült, akkor ehhez hozzá kell nyúlni, és úgy kell megoldani, hogy az az egész ügyvédség számára megnyugtató legyen. Úgy gondolom személy szerint, hogy általában az ilyen jellegű rendezést kétféle módon lehet elérni. (11.20) Vagy úgy lehet elérni, hogy a tiltó főszabályt megszüntetem - és ez a világos megoldás, ez a szebbik megoldás , vagy pedig a tilalmi kört, amelyre vonatkozik a főszabály tiltása, bővítem. Tulajdonképpen a hatpárti megállapodás a tilalmi kör bővítésére vonatkozik, ami - épp az előbb felhozott példákra hivatkozással - például az ingatlanközvetítői tevékenységre való utalással - kiderül, hogy nem állja meg a valóságos jogi kritikát. Ezért én "A", "B", "C" variációt tártam a tisztelt Ház elé. Én abból indulok ki, hogy a főszabály szüntesse meg azt a diszkriminációt, amely az ügyvédséggel kapcsolatos, tehát hogy más kereső foglalkozás űzésétől eltiltja az ügyvédséget. Azt mondom, hogy ezt az egész tiltó szabályt el kell hagyni az ügyvédi törvényből. Mivel támasztom alá ezt az álláspontomat? Kérem, 1991ben, amikor az ügyvédi törvényt módosították, akkor az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatban kimondották, ho gy az ügyvédi tevékenység: vállalkozás. Ennek mérhetetlenül sok - az ügyvédségre káros - adóvonzata volt. Ez a megoldás az ügyvédséget anyagilag szinte teljesíthetetlenül nehéz helyzetbe hozta. De végül is, ha egyszer az lett a főszabály, hogy az ügyvéd is vállalkozó, mint mondjuk egy kisvállalkozó, akkor nem lehet diszkriminálni az ügyvédséget azzal, hogy azt mondom: de a vállalkozói tevékenysége nem terjedhet ki mindarra, amire egyébként természetes volna, hogy a vállalkozói tevékenysége kiterjedjen. Ezér t tehát én már most tisztelettel bejelentem az igen tisztelt Háznak, ha ezt a megközelítést - tehát a "más kereső foglalkozást nem űzhet" diszkriminálást jelentő kitételt - nem fogja kirekeszteni az én indítványomnak megfelelően az ügyvédtörvényből, akkor nem tudok mást csinálni, mint hogy ennek alkotmányellenes volta miatt az Alkotmánybírósághoz fogok fordulni. De ez most igen könnyen megoldható lenne, merthiszen három variációt terjesztettem a tisztelt Ház elé: egy "A" variációt, egy "B" variációt, egy "C " variációt. Mind a háromban részletesen megmagyarázom az indokolási részben a megoldás lehetséges variációjával kapcsolatban, hogy az miért jó, vagy miért kevésbé hatékony, mint a másik. Tehát a hatpárti megállapodás rendkívül szűkre szabott és rosszul si került technikájával szemben ez jelenti a jogászi megoldást. Mert ugye, a hatpárti megállapodásnak az a megközelítése, hogy ők kiterjesztették a választottbírói tevékenységre a kereső foglalkozás űzését, nem jelenti a probléma megoldását, mert - ismétlem, hogy még egyszer, még világosabbá
