Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat (T/383.) általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
81 összeférhetetlenséggel kapcsolatos szabályt, azért, hogy egységes leg yen a magyar joggyakorlat e kérdésben. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvénymódosító javaslatunkat támogatni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm dr. Toller László képviselő úr elhangzott fö lszólalását. Kérdezem az alkotmányügyi bizottságot, kíváne előadót állítani? (Nincs ilyen jelzés.) Jelzés nem érkezett. Ezért kérdezem a kormány képviselőit, hogy kíváne valaki e kérdésben felszólalni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezetteknek adom meg a szót, elsőként dr. Torgyán József frakcióvezető úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnöknő! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az elő bb elhangzott hatpárti javaslat ismertetése késztette végül is a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportját - konkrétan engem - arra, hogy a felmerült kérdésnek a helyes jogi megoldását keressük. Ugyanis úgy ítéljük meg, hogy a hatpárti javaslat az ügyvéds ég számára a valóban fontos kérdéseket nem oldja meg teljes egészében, hanem fontos kérdéseket megkerül. Ahhoz, hogy a megoldást helyesen, együtt kereshessük, feltétlenül tudni kell, hogy az ügyvédséget a rákosista, kádárista időszakban a lényegét tekintve minden lehetséges korlátozásnak alávetették. A korlátozás tulajdonképpen két fő csoportra volt osztható. Az ügyvédi tevékenység mellett az ügyvéd nem folytathatott munkaviszonyt - ez volt az egyik fő csoport. A másik fő csoport pedig: nem folytathatott má s kereső foglalkozást sem. Miután az élet ezt a fajta tilalmat túllépte, ezért kellett keresni annak a megoldásnak a lehetőségét, ami ezt a tilalmat elkezdi fellazítani. A tilalom fellazítása kapcsán az egyik lehetséges megoldási mód az, hogy a tilalom kör ét szűkíteni kell, és bővíteni azoknak a területeknek a sorát, ahol az ügyvédi tevékenység a munkaviszony végzésére is kiterjedhet. Hogy az igen tisztelt képviselőtársaim lássák ennek az egész kérdéskörnek a lehetetlen megközelítését, elég, ha arra utalok, hogy - mondjuk - az ügyvéd eddig az ügyvédi tevékenység mellett végezhetett labdarúgóedzői munkaviszonyból fakadó tevékenységet. Tehát mint ügyvéd, lehetett labdarúgóedző, de szakértői - jogi szakértői - tevékenységet nem folytathatott. Úgy gondolom, hogy ez önmagáért szól: ez egy nonszensz, ez lehetetlen dolog, hogy egy ügyvéd lehessen labdarúgóedző, de jogi szakértő ne lehessen. Ezért én azt a megoldást, amit hatpárti javaslatként előterjesztettek, nem tartom megfelelőnek, és ha már az ügyvédi törvényhez hozzá kell nyúlnunk - és ebben mind a hat párt egyetért , akkor szabályozzuk az ügyvédek számára tisztességes módon, és olyan módon, ami nem diszkriminálja az ügyvédeket, mint ahogy diszkriminálta az egész kádári több évtized az egész magyar ügyvédséget. Tehát ezért az egyik módosító javaslatom arra vonatkozik, hogy ott, ahol a munkaviszonyról - az ügyvéd által végezhető munkaviszonyról - szó van, ott kiterjesztem a szakértői tevékenységre a munkaviszonyt. Úgy gondolom, hogy további indokolást nem is igén yel ez a kérdés, mert valóban, ha egyszer lehet labdarúgóedző az ügyvéd, akkor miért ne lehetne még jogi szakértő, mondjuk adott esetben a parlamentben vagy akár máshol is. Az ügyvédi törvény kapcsán a másik kérdéskör a választottbírói tevékenységgel kapcs olatban merült fel. Teljes mértékben egyetértek a hatpárti javaslatnak az alapgondolatával, hogy az ügyvédeket sem lehet kirekeszteni a választottbírósági eljárásból; mert ha egyszer a fél úgy kívánná, hogy ügyvédet is kérjen fel a választottbírói tevékeny ség ellátására, akkor indokolatlan lenne diszkriminálni az ügyvédet.
