Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz
304 Köszönöm türelmüket és figyelmüket; tekintettel az ebédidőre, mondanivalómat lerövidítettem. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm . Megadom a szót Orbán Viktornak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. ORBÁN VIKTOR , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A baloldali blokk pártjainak kormányprogramjában az a megállapí tás szerepelt, hogy irányváltásra van szükség a privatizációban, s fel kell gyorsítani a privatizációs folyamatot. A kormány megalakulása óta kétszáz nap telt el, s így a kormány privatizációs elképzeléseiről nem elsősorban az előttünk fekvő szövegből, han em a valóságban történtek alapján alkothatunk képet. Az előttünk fekvő törvényjavaslat és a valóság napi tapasztalata között éles ellentmondás feszül. A privatizáció nem felgyorsult, hanem szinte leállt az utolsó hónapokban. Persze ha az állam elhalhat önn ön megerősödésén keresztül, akkor az is megeshet, hogy a privatizáció lassulás útján felgyorsul. A HungarHotels ügye pedig okkal veti fel a gyanút, hogy a korábbi kormány gyakorlatától szakszerűtlenebb és kétesebb körülmények között választják ki a végül i s győztes ajánlatokat. (13.10) Tisztelt Ház és tisztelt Képviselőtársaim! Milyen célból látják szükségesnek a kormány képviselői az új törvény megalkotását? Erre a kérdésre a törvényjavaslat szövege nem ad választ. Az a néhány változás, amely jelentősnek m ondható a jelenlegi szabályozással összevetve, nem indokolja egy teljesen új törvény megalkotását. Az önök által javasolt privatizációs módszerek között nincs egyetlen olyan sem, amelyet a jelenlegi törvényi keretek között ne lehetne elindítani. Az új törv ény megalkotásának lehetne egyik indoka az, hogy átlátható és a közvélemény számára megnyugtató módon dőljön el egyegy vállalat sorsa. Ezt a várakozást azonban nem elégíti ki a javaslat. A 42. § (2) bekezdése szerint az ÁPV Rt. a legkedvezőbb ajánlatnak m egfelelő értékesítést megtilthatja. Abban az esetben, ha az ÁPV Rt.nek még annyi kötelezettsége sincs, hogy a valamilyen szempont szerint legjobbnak tekintett ajánlatot részesítse előnyben, akkor kérdezem, tisztelt miniszter urak - akik nincsenek jelen , mi szükség erre a vaskos törvényre. Miért nem írják egyszerűen azt, hogy az ÁPV Rt. annak adja el a vagyont, akinek jónak látja, vagy pontosabban: akiknek önök jónak látják? Azon az ellentmondáson már fenn sem akad az önök törvényjavaslatain edzett olvasó , hogy tizenöt szakasszal korábban még azt találjuk, hogy a legkedvezőbb ajánlatot tevővel kell megkötni az adásvételi szerződést, ami nyilvánvalóan tartalmilag ellentmondásban van az előbb bírált 42. § (2) bekezdésével. Hosszan lehetne mé g sorolni a törvény belső ellentmondásait, ezt megtették azonban már előttem kiváló ellenzéki képviselőtársaim. A mi véleményünk szerint a legalaposabb elmarasztalás azonban nem a törvény belső ellentmondásaiért illeti a kormányt. A legsúlyosabb hiba szeri ntünk az, hogy nem kaptunk választ arra a kérdésre, milyen társadalompolitikai célok érdekében magánosítja az állami vagyont a kormány. Az önök kormányának ugyanis nincs hosszú távú programja. Az önök saját bevallása szerint sincs, hiszen tavaszra ígérték az átfogó - ahogy önök szokták mondani - modernizációs programot. Most ugyanazt a hibát készülnek megismételni, amelyet az emlékezetes 2 milliárd ECUs hitel esetében egyszer már elkövettek, amikor is előbb kértek pénzt a magyar gazdaság szerkezetének átal akítására, mint hogy megalkották volna azt a programot, amelynek végrehajtásához a pénzt kérték. Az eredmény ismert. S most ismét előbb hozzák elénk a privatizációs törvényjavaslatot, mintsem megvitattuk volna azt a programot, amely végrehajtásának egyik d öntő eszköze éppen a privatizáció lehetne. Ez zavarodottságra és káoszra utal, amiért a kormányt terheli a felelősség.
