Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - CSÉPE BÉLA, a KDNP
303 A törvényjavaslat szerint létrehozandó ÁPV Rt. testületi vezető szerve 11 tagból állna, ebből három tagot az ágazati minisz tériumok, egyet az Érdekegyeztető Tanács delegál, s az összes többit a pénzügyminiszter. Itt érhető tetten a rövid távú pénzügyi szemlélet intézményes biztosítása a hosszú távú gazdasági szemlélet helyett. Mi úgy gondoljuk, ezt az arányt meg kellene fordít ani, hogy a hosszú távú gazdasági szempontok és a munkavállalói érdekek nagyobb szerepet kapjanak. A törvényjavaslat szerint az ÁPV Rt. a tulajdonjogokat széles körben átruházhatja különböző más szervezetekre, akiknek felelőssége még az ÁPV Rt. hivatalnoka inál is kisebb lesz. Szükséges, hogy ezek a privatizáló szervezetek működjenek együtt a megfelelő ágazati minisztériumokkal, a munkavállalói érdekképviseletekkel, akik a szakmai és munkavállalói érdekeket a privatizáció menetében megfelelő módon érvényesít eni tudják. A törvény 31. §a például csak véleményezési lehetőséget ad a munkavállalói érdekképviseleti szerveknek a várható privatizációs döntésről, vagyis az érdekképviseletet csak akkor vonja be, amikor a döntést bár formálisan még nem hozták meg, már nem lehet érdemben befolyásolni. A törvényjavaslat 32. §a rendelkezik arról, hogy a kedvezményes privatizációs technikák alkalmazásával benyújtott pályázatok kizárólag akkor kerülhetnek elbírálásra, ha az ÁPV Rt. által megállapított limitárat elérő pályáz at nem érkezett. Ez a paragrafus elsősorban a munkavállalói kivásárlást korlátozza, hiszen a dolgozóknak nem lesz készpénzük a vállalat megvásárlására. A limitárat viszonylag könnyű lesz úgy megállapítani, hogy ne ők vásárolhassák meg az objektumot. Ez a m unkavállalókra hátrányos megkülönböztetés ellentmond azoknak az értékeknek és céloknak, melyeket a kereszténydemokraták a privatizációval kapcsolatban megfogalmaztak. Az a cél, hogy minél szélesebb kör jusson tulajdonhoz, nem egyeztethető össze a 32. § ált al kimondott korlátozással. A törvényjavaslat szerinti vezetői és munkavállalói kivásárlás nem mozdítja elő egy szélesebb tulajdonosi kör kialakulását. Ezért egy olyan konstrukciót lenne célszerű létrehozni, mely ösztönözné a munkavállalók minél magasabb k örű részvételét. Egyet lehet azonban érteni a bürokratikus elemek kiiktatásával, az ügyintézés gyorsításával és áttekinthetőségével abban az esetben, amennyiben ennek ellenőrzési feltételei adottak. A törvényjavaslat azonban ennek a feltételnek sem felel m eg. Így gyakorlati alkalmazása esetén nem várható a folyamat társadalmilag elfogadottabbá tétele, az úgynevezett átvilágíthatóság. A tervezet társadalmilag legnagyobb hiányossága abban lelhető fel, hogy nem teremti meg a feltételét a folyamat elfogadtatásá nak vagy kedvezőbb megítélésének. A kontroll, az ellenőrzés rendszerét nemhogy erősíti, inkább gyengíti. Kimondatlanul az a szemlélet érvényesül a javaslatban, hogy a vad kapitalizmus kinövéseit, a tisztázatlan vagyonszerzést a társadalomnak el kell tűrnie , el kell viselnie, mondjuk, egy jobb jövő érdekében. Ez a szemlélet azért is érthetetlen, mert az eddigi, nem kis vihart kavaró privatizációs ügyek egyik tanulsága, hogy a jogi rendezetlenség következtében a gazdaságilag káros, erkölcsileg elítélendő eset ekben nem lehetett az eljárásokat megindítani vagy a megindított eljárásokat eredménytelenül fejezték be a hatóságok. Ilyen körülmények között elvárható lenne az összeférhetetlenségi szabályok kiterjesztése, a privatizációs pályázatok és szerződések jogbiz tonságának a megerősítése, a semmisség intézményének kimondása súlyosabb jogsértések esetére. Szankcionálás nélküli, laza ellenőrzési rendszer a célját nem érheti el, és akarvaakaratlanul más érdekcsoportokat fog szolgálni, nem a nemzetgazdaságét és így n em a nemzetét. Ezt a törvényjavaslatot egy olyan kormány nyújtotta be, amely nemcsak hogy zavarban van, hogy mit is tegyen ezen a területen, szemmel láthatóan kapkod, új funkcionális rendszer bevezetésén gondolkodik, de ezt egy olyan kormány nyújtotta be, amely határozottan azt a benyomást kelti, hogy nincs igazi értékrendje és nincs igazi jövőképe. Összegezve: a törvényjavaslat ebben a formában az elmondottak alapján semmiképpen nem elfogadható részünkről. Készek vagyunk azonban a hatpárti egyeztetésre ann ak érdekében, hogy a privatizáció végre az ország érdekeinek megfelelő formában mielőbb folytatódjon.
