Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KARL IMRE, az MSZP
295 törvényileg előírt 300 milliárd forintos vagyonjuttatásból az 1994es év végéig, határideig alig teljesítettek valamit. Mindezek egyértelmű jelek arra, hogy az elmúlt négy évben alkalmazott módon a privatizációt folytatni le galábbis nem célszerű. Tisztelt Ház! Hangsúlyoznom kell, hogy álláspontom szerint a privatizáció nem cél, hanem eszköz. A privatizáció szerepe abban írható le, hogy a magántulajdon, illetve a magántulajdonra közvetlenül visszavezethető intézményi tulajdon túlsúlya nélkül a piacgazdaság nem lehet realitás. Ezt céljaink szempontjából szükséges feltételként megfogalmazhatjuk, de elégségesnek semmiképpen. Az elégséges feltételek közül ki kell emelnem a versenyt, illetve általában a piaci koordináció érdemi szi ntjének érvényesülését. Megítélésem szerint ennek eléréséhez aktív gazdaságpolitikára van szükség, abból kell kiindulni, hogy a piaci viszonyok önmaguktól, spontán nem jönnek létre. A privatizáció folyamatának, végeredményének hozzá kell járulnia a gazdasá g strukturális átalakulásához. Ennek érdekében szükséges a privatizációs folyamat és a reálszféra összehangolása, amihez az átgondolt ágazati fejlesztési stratégia kidolgozása elengedhetetlen. Az eddigi tapasztalatok alapján célszerűnek tűnik, hogy a terme lés vertikumát lehetőség szerint a dinamikus kis- és középvállalatok felé mozdítsa el. A termékszerkezet korszerűsítése, versenyképességének növelése, ezen keresztül a cégek jövedelemtermelőképességének fokozása alapvető érdeke a valóságos tulajdonosoknak . Természetesen a hatékonysági követelményeken túl fontos a fejlesztési, foglalkoztatási szempontok hangsúlyos figyelembevétele is. Szólni kell a privatizáció és a stabilizáció viszonyáról is. Ami a stabilizációs összefüggéseket illeti, egyik oldalról isme rt az a tény, hogy a költségvetési törvény 150 milliárd forintos bevételre számít a privatizációból, és a fizetési mérleg alakulására vonatkozó gazdaságpolitikai prognózis 1,21,3 milliárd dolláros, privatizációból származó tőkebeáramlást vesz tekintetbe az 1995ös esztendőben. Ezek természetesen olyan nagyságrendű számok, amelyek az 1995ös pénzügyi helyzetet alapvetően érintik, hiszen teljesen más a helyzet, ha megvalósulnak, mint ha nem. Ennek természetesen az lehet a következménye, hogy a privatizációs törvény következetes végrehajtása a rövid távú stabilitás szempontjából rendkívül fontos. Ez azonban nem kerülhet ellentétbe a hosszú távú, egyébként még fontosabb érdekekkel, nevezetesen azzal, hogy az eredményes privatizáció nélkül a modernizáció nem el képzelhető. Ezt a viszonyrendszert egyébként a pénzügyi stabilizáció és a modernizációs gazdaságpolitika esetében is hasonlóan érdemes értelmezni. A válságmenedzselésért felelős politikusnak, személytől függetlenül, a szigorú, racionális, túlköltekezéseket korlátozó pénzügypolitika elkötelezett hívének kell lennie. Emellett és nem ezzel szemben lényeges feltétel, hogy a magyar nemzetgazdaságban a reálszféra hozzájusson megfelelő hitellehetőségekhez, forrásokhoz, elviselhető kamatszintek mellett. A hosszú tá vú érdek egy olyan pénzügyi és adóreformok megvalósítását szolgáló stabilizációs politika alkalmazását igényli, amely a pénzügyi célok megvalósítását a termelési rendszer rekonstrukciója és expanziója eszközének tekinti. Mindezt az állam olyan aktív gazdas ágpolitikai szerepvállalásával, olyan institucionális rendszer megteremtésével kell biztosítani, amely alkalmas a piaci koordináció segítésére, a vállalkozásokat stimuláló, stabil gazdasági környezet megteremtésére. (12.20) Termé szetesen igaz az is, hogy a gazdasági átmenet időszakában önmagukban az átalakításra váró tényezők, folyamatok - mint például a privatizáció, az államháztartás, illetőleg a szociális rendszerek reformja - rendkívül költségesek, így az átmeneti időszakban j ellemzően egyensúlyrontó tényezők. Amikor a privatizáció ésszerű felgyorsításáról beszélünk, akkor ezt az összefüggésrendszert is értékelnünk kell. Szeretnék magának a törvénynek néhány fontos tartalmi kérdésére is kitérni, elsősorban azokra, amelyek a pri vatizációs stratégiát és törvényt az előző kormány privatizációs törvényeitől
