Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKgP
296 megkülönböztetik. Először is az a szándék, hogy gyorsítjuk a privatizációt. A versenyszférában lényegében a magántulajdont kívánjuk elérni. A gyorsítással elsősorban azt az előny telen állapotot, a privatizáció előtti állapotot - mely komoly veszteségek forrása - kívánjuk megszüntetni mindazoknak a vállalatoknak a vonatkozásában, ahol a privatizáció egyáltalán szóba jöhet. Ezért is kezdeményez a törvényjavaslat olyan technikákat, a melyeket egyszerűsített eljárásként említettünk meg. Nagyon fontos sajátossága ennek a stratégiának és törvénynek az, hogy a készpénzes és tőkeemeléses privatizációt állítja előtérbe. Itt hangsúlyoznom kell, hogy nem a költségvetési bevételi szándék - az e gyébként rendkívül fontos cél - a fő oka ezen tétel kiemelésének, hanem elsősorban, kiindulva a reálszféra jellemző forráshiányából, a későbbi működés lehetőségének megteremtése. Fontos jellemzője ennek a törvényjavaslatnak, hogy javítja a társadalmi ellen őrzés lehetőségét az eddigi állapothoz képest. Természetesen azt is hangsúlyoznom kell, hogy a stratégia és a törvény megőrzi az elmúlt öt év kedvező sajátosságait, erőssége, hogy a realitásokat figyelembe veszi. Tehát megőrzi azt, hogy az eladás legyen a privatizáció alapvető formája, ez eltér más, volt szocialista országok gyakorlatától. Nem tartalmaz érdemi korlátokat a külföldi tőkével szemben, teret ad a munkavállalói tulajdonlásnak, a vezetői kivásárlásnak viszonylag tág körben. A privatizáció azon vo násait, amelyek az eddigi években beváltak, fenntartja és ugyanakkor bizonyos tekintetben új prioritásokat is megfogalmaz. Nagyon fontos vonása a törvénynek az, amit a privatizációs intézményekről mond. Célja, hogy ez egy szakmai jellegű privatizációs inté zmény legyen, amely nem politikai, hanem elsődlegesen gazdasági, szakmai szempontokat érvényesít. Fontos megemlíteni, hogy lényeges a különbség a stratégiai fontosságú nagyvállalatok és a bankrendszer privatizációja, valamint a többi kis- és közepes vállal at magánosítása között. Az első esetben a végleges megoldások kialakításában a lehető legszélesebb konszenzusra kívánunk törekedni, míg a másik körnél úgy véljük, hogy a technikák széles skálája a keresleti igények összehangolására alkalmas és lehetőség te remtődik a hazai tőke bevonására is. Végezetül annak ismételt hangsúlyozása mellett, hogy a szocialista frakció törekszik a törvény lehető leggyorsabban történő elfogadására, jelezni szeretném, hogy több olyan eleme van a törvénynek, amely megítélésünk sze rint módosításra szorul. Ezek elsősorban a leendő privatizációs szervezet intézményi kereteivel, annak jogállásával, vagyongazdálkodásával és a parlamenti ellenőrzés erősítésével függnek össze. De gondoskodni szeretnénk az átmeneti időszak szabályozásának megjelenítéséről is. Befejezésül szeretném aláhúzni, hogy bármennyire is jó lehet egy privatizációs, végső soron eljárást szabályozó törvény, a privatizáció megítélése mindig annak konkrét gyakorlatán keresztül történik. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Torgyán József képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának. DR. TORGYÁN JÓZSEF , az FKgP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy amikor a privatizációs törvényről, továbbá a privatizációs stratégiáról és taktikáról beszélünk, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a társadalmi, politikai, gazdasági viszonyokat, amelyek között erről a kormány által benyújtot t törvényről és stratégiaitaktikai elemről tárgyalnunk kell. Annál inkább sem, mert egy olyan elkésett vitáról van szó, amelyet már 1988ban a gazdasági társaságokról szóló törvény megalkotása előtt le kellett volna folytatni. De nemcsak le kellett volna folytatni, hanem ezt az egész kérdést társadalmi vitára kellett volna bocsátani az akkori
