Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 30 (50. szám) - Döntés a napirendi ajánlástól eltérő javaslatról - Az ülés napirendje további részének elfogadása - A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
228 Pénzügyminiszter úr? (Dr. Békesi László: Már szavaztak.) Elnézését kérem. A látható kisebbség miatt a Ház úgy döntött, hogy ma lezárja a gépjárműadóról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Köszönöm szépen. Soron következik Hasznos Miklós a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Őt követi majd Balsay István a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót. DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előttünk levő törvényjavaslat még az előző év végéről áthúzódó, az 1995. évre szóló adómódosításokat tartalmazza. Nem egy jogszabály, elég szűk. Ebben szó van arról, hogy bizonyos valorizációs értékeket kíván a költségvetés számára megmenteni. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről ezen törvényjavaslat áttanulmányozása után azt mondhatjuk, hogy szinte 80 százalékával egyetértünk és támogatni tudjuk. Egyetértünk mindazzal, ami jó a törvényjavaslatban, például a mozgássérültek számára feleslegessé teszi a különböző or vosi igazolványok és egyebek beszerzését. Egyetértünk azzal, hogy valamilyen formában preferálni kell, hogy a vízi útra terelődjék a közúti szállításnak egy része. Azonban illúzióink ne legyenek itt, ebben a kérdésben, mert azért Magyarország nem Hollandia . Csak egyetlenegy példával szeretném ezt illusztrálni. Még a vízügyi igazgatóság is, amikor a szivattyúkat a Szigetközbe szállította a Körösök vidékéről, akkor nem a vízi utat vette igénybe. Mert nagyon nehéz lenne Budapestről Debrecenbe vagy Budapestről Tatabányára vízi úton szállítani bármit is. Ennek ellenére - ennek a preferálásával, főleg a nemzetközi fuvarozás vonatkozásában - ezzel egyetértünk és ezt támogatni tudjuk. Sőt, a kombinált fuvarozás támogatása ebben a vonatkozásban különösen kiemelt jele ntőségű. A mentességekkel is egyetértünk. Sőt, a katasztrófaelhárításban való közreműködés során adandó mentességgel is. Itt azonban egy gondolatot szeretnék felvetni, miután itt már elkéstünk mindenféle módosító javaslattal is. Ez a gondolat az, hogy a g yors segítség nemcsak emberi életet menthet. Néha egy katasztrófa esetén a gyors segítség jelentős anyagi értékeket, jelentős állami tulajdont is megmenthet a pusztulástól. Így ennek a mentességbe történő bevonása szerintünk szintén indokolt lett volna. Va n azonban egy tétel és van egy téma, amellyel nemigen tudunk egyetérteni. Ezt talán azzal tudnám jellemezni, hogy ez a törvényjavaslat, ez a gépjárműadótervezet nem valami vállalkozásbarát szemléletet tükröz, különösen a kisfuvarozók vonatkozásában. Kétsé gtelen tény, hogy valamikor monopólium volt, egy kézben volt, hatalmas állami vállalatok foglalkoztak a fuvarozással. Jómagam is az ötvenes évek végén mint tefusofőr vettem részt a társadalmi munkamegosztásban. Bizony nagyon sokszor előfordult - annak ell enére, hogy nem volt számítógép, a telefaxok sem működtek még úgy , hogy Budapestről elvittem egy fuvart Debrecenbe, s hogy ne üresen kelljen visszajönnöm Budapestre, a 13as Tefu telepére, ha nem volt fuvar Debrecenből Budapestre, akkor adtak egy fuvart Bajára és azt elvittem Bajára. Ha Baján kaptam egy budapesti fuvart, akkor vissza tudtam jönni Budapestre. Tehát mit akarok ezzel kifejezni? Azt akarom ezzel kifejezni, hogy egy állami, jól szervezett vállalat akkor a maga monopolhelyzetében megtehette azt , hogy azt mondta: nincs üres kilométer. Minden kilométert igenis rakottan kell megtenni. Ma azonban, amikor rendkívül sok közúti kisfuvarozó dolgozik, egy vagy két gépkocsival, ma ők örülnek, ha egyáltalában egy fél rakományra való terheléssel el tud indí tani valahová valami fuvart. Például gondoljunk csak arra, hogy aki építőanyagfuvarozással foglalkozik, egy meghatározott
