Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - A Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1991. május 29. napján aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló törvény-javaslat határozathozatala - A Magyar Köztársaság és Kuvait Állam között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Kuvaitban, 1989. november 8. napján aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala - A hegyközségi szervezetekről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Salamon László): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
146 ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Két név is megjelent a monitoron. Ábrahám Tibor úr, az SZDSZből, ügyrendi kérdésben kér szót? (Közbeszólások: Tévedés!) Nem, tévedés. Viszont Bernáth Varga Balázs képviselő ú r valóban felszólalásra jelentkezne. Tájékoztatnom kell, hogy kivételes eljárásban a Házszabály szigorúan megszabja a hozzászólók körét: az előterjesztő, a kijelölt bizottság előadója és képviselőcsoportonként egyegy képviselő kérhet szót. Személyes megtá madtatás, gondolom, nem forog fenn, és nem is ügyrendi kérdés... (Dr. Bernáth Varga Balázs: Nem.) Nem - akkor el kell hogy tekintsen a hozzászólási szándéktól. Közben képviselőtársaim jelezték a Kereszténydemokrata Néppártból, hogy nem Szakál képviselő úr fog felszólalni, hanem Rusznák Miklós képviselő úr - most őt szólítom a szónoki emelvényre. A képviselőcsoportok köréből az utolsó felszólaló Glattfelder Béla képviselő úr lesz, őt kérem a felkészülésre. RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr, és ígérem, nagyon rövid leszek. Azt hiszem azonban, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, néhány gondolatra reagálni kell, olyan szempontból, hogy remélem, ez a törvény nem teszi tönkre a kistermelőket, mint ahogy itt elhangzott az előző hozzászó lásban. Nagyon jólesik, hogy aggódnak TokajHegyaljáért - remélem, a pénzügyi kormányzat is így gondolja az aggodalmat TokajHegyaljáért. A hozzászólásom lényege végső soron más irányú lesz. Olyan irányú, amint Farkas Gabriella említette, hogy ünnepet kell ene ülni, hisz' százéves évforduló van, 1894ben született ennek a törvénynek az őse, s most szinte száz évre rá újra megjelenik a hegyközségi törvény. (17.50) Én egy kicsit visszamegyek, 1641be, amikor TokajHegyalján - már akkor is - volt szőlőrendtartá s, és akkor még szigorúbb volt; és hogyha van egy kicsi türelmük, öt vagy hat sort fölolvasok belőle, hogy akkor hogyan gondolták a szőlőrendtartást: "Vincellérek csalárdsága, kapásoknak túlkapása, napi számosoknak hamis munkája s több efféle csalafintaság ellen tanácskozni, határozni és rendtartást alkotni gyűltek össze Mád városában, az Úrnak 1641. évében, március hó 26án, két vármegyének, Zemplénnek és Abaújnak". És nem nyomógombbal szavaztak, hanem azt mondták: "fejenként egyező akarattal és helyeiknek élő pecsétjével". Ez 1641ből az a szőlőrendtartás, ami TokajHegyalját illeti. Ha még ünnepelni kell, a bor mint olyan, azt hiszem, mindnyájunk asztalára élvezeti szerként kell hogy kerüljön - és remélem, hogy kerül is az ünnepek alkalmából. A bortermelő tájak európai konferenciája által 1991ben elfogadott dokumentumból engedjék meg, hogy néhány gondolatot ismertessek - és ez lesz a zárógondolatom a mostani hozzászólásomban. Azt hiszem, a törvény részleteiről már kifejtették véleményüket, erre nem kíván ok különösebben kitérni, a bizottsági véleménynél is elmondtam. Tehát: a bor története elválaszthatatlan az emberiség történetétől. A bor és a szőlő az emberi munka gyümölcse, több mint csupán egy a fogyasztási javak közül; mint olyan, amely az ember társa évezredek óta, amelynek gyökerei megtalálhatók éppúgy a szent, mint a profán dolgokban. A bor a gazdasági növekedésnek, de épp úgy a tudományos és technológiai fejlődésnek egyik feltétele Európa számos vidéke számára, de valójában az egész világ számára. Ezekre alapozva a bornak olyan jogai vannak, amelyek kötelezettségeket rónak azokra az emberekre, akik közreműködnek a bor életének egyes fázisaiban: az eredetétől a szőlő művelésén, az előállításon és palackozáson, a forgalomba hozatalon és értékesítésen keresztül, egészen a fogyasztásig. Mint az embernek, a bornak is neve van, amelyet vagy a származásának helye vagy a szőlő fajtája, vagy a termelője alapján kap. Mint az emberi munka és a táj talajának gyümölcse, a bor büszke az eredetére és előállítójára, és szívesen jeleníti meg nevüket. A névtelen bor, tisztelt képviselőtársaim, olyan bor, amely szégyelli bevallani a nevét, gazdáját, valamint eredetét. A borok eredetét - mint igazolt körzet szerint történő meghatározásukra
