Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - A Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1991. május 29. napján aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló törvény-javaslat határozathozatala - A Magyar Köztársaság és Kuvait Állam között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Kuvaitban, 1989. november 8. napján aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala - A hegyközségi szervezetekről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÁLINT GYÖRGY, az SZDSZ
140 Ilyen körülmények között a hegyközségnek nincs más lehetősége, hogy érvényt szerezzen a határozatnak, mint fizetési meghagyásra irányuló eljárást kezdeményez, ami perré alakulhat, ha a tag ellentmond, és hosszas bírói eljárás eredményekén t, majd az azt követő végrehajtási eljárás révén juthat hozzá a pénzhez a hegyközség. Az sem kétséges, hogy indokolatlan ilyen további laufot adni a kötelezettnek, miután a határozat ellen nem élt keresetindítás jogával. A bírósági végrehajtásról szóló 199 4. évi LIII. törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság végrehajtási záradékkal lásson el olyan okiratokat, amelyek ellen már nincs további jogorvoslati lehetőség, és más végrehajtás, államigazgatási adóhatály alá nem tartoznak. Ilyen például a munkáltató álta l hozott és a munkáltatót kötelező határozat, a települési önkormányzat jegyzőjének bizonyos ügyekben hozott határozatai, az Orvosi és az Ügyvédi Kamarák fegyelmi ügyben hozott határozatai és így tovább. Miután az utóbb említett két testület határozatai te kintetében lehetőség van a bírósági végrehajtásra, indokolt lenne ezt más köztestületek esetében is lehetővé tenni. Egyrészt, mert köztestületről lévén szó, törvény biztosítja az ilyen jellegű határozatok ellen jogorvoslat lehetőségét, másrészt kívánatos v olna elkerülni azt, hogy a határozatnak csak a fentebb vázolt nehézkes és lényegében ismételt procedúrával lehessen érvényt szerezni. Jóllehet a különböző okiratoknak bírósági végrehajtási záradékkal való ellátása kivételes intézmény, mégis, ha bármely mun káltató határozata esetén lehetővé teszi a törvény a munka törvénykönyvében foglalt garanciális szabályokra való tekintettel - legalább annyira indokolt lenne megtenni a köztestületek, így a hegyközség határozatai tekintetében is. A bizottság véleményét ak ként foglalom össze, hogy kérem a képviselőket, az Országgyűlést, a bizottság ajánlása alapján fogadják el a hegyközségi törvényjavaslatot, mert azt hiszem, ez olyan konszenzuson alapul, ami - amint miniszter úr is említette , karácsonyi ajándék is lehet mindnyájunknak, akik ezt a törvényt várták. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, a kivételes eljárásban az előterjesztő, a kormány, illetve a kijelölt bizottság előadójának a felszólalása utá n a Házszabály 128. §a (1) bekezdése értelmében képviselőcsoportonként egyegy képviselő fejtheti ki a frakciók álláspontját a plenáris ülésen. Erre kerül most sor, és először megadom a szót dr. Bálint György képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetség e képviselőcsoportja vezérszónokának. Őt Farkas Gabriella fogja követni. DR. BÁLINT GYÖRGY , az SZDSZ vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akár centenáriumot is ünnepelhetnénk, mert az első magyar hegyközségi törvényt 1894ben, XII. törvény né ven alapították, alkották meg az elődeink. Ez a törvény 55 éven keresztül jól, eredményesen szolgálta a magyar szőlő- és borgazdaság ügyét, majd 1949ben - 45 évvel ezelőtt - megszüntették, visszavonták, felfüggesztették a törvénynek a működését, és fölosz latták a hegyközségeket. Ez bizony nagyon rossz hatással volt a magyar szőlő- és bortermelésre, mert különben is a makro- és mikroökonómiai körülmények nem nagyon kedveztek a szőlőtermelésnek, elsősorban pedig a bor minőségi termelésének. Nyilvánvaló, hogy a bor egy olyan agrártermék, amelynek elsősorban a minőségi paraméterei döntik el a piaci értékét, és sajnos, a gyakori birtokviszonyváltozások, valamint a közgazdasági körülmények alakulása is elsősorban arra serkentette a termelőket, hogy minél több bo rt termeljenek, és kisebb jelentőséget szenteljenek a bor minőségének. Éppen ezért erősödött az utóbbi években a szőlő- és bortermelőknek az az igénye, hogy szülessék meg egy olyan jogszabály, amelynek a magyar bor kissé megtépázott tekintélyét sikerül maj d helyreállítania. Ezért örültünk nagyon annak a lehetőségnek, hogy a Földművelésügyi Minisztérium által kidolgozott hegyközségi törvényjavaslat vitái során kialakíthattuk azt a törvényjavaslatot, amely ma önök elé került, és remélem, hogy elfogadásra is k erül majd.
