Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - Lányi Zsolt (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "A külső adósságállomány kezelése" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
116 harmadik országba kerültek valami módon, amiről nekem információm nincs, de mindenesetre a közvélemény erősen arra hajlik, hogy ilyesmi is előfordulhatott. Befejezésül még annyit szeretnék; mivel pénzügyminiszter úr volt olyan szíves és megtisztelt azzal, hogy az expozéjában általánosságban kitért arra, hogy én az adósságállománnyal kapcsolatban problémákat vetettem fel, ezért szerettem volna ebben az interpellációban pontosítani ezt. Tehát én nem azt kívánom, hog y ne fizessük az adósságot, nem azt kívánom, hogy tagadjuk meg az adósság törlesztését, a kamatok törlesztését, hanem csupán azt, hogy kövessünk el erőfeszítéseket, a kormányzat kövessen el erőfeszítéseket a terhek könnyítése érdekében, hogy a kiadási olda lon ez a nagy szám valamelyest csökkenjen, és azt hasznosabban tudjuk fölhasználni. Erre várom a pénzügyminiszter úr szíves válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra dr. Békesi László pénzü gyminiszter úr válaszol. Megadom a szót. DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Kérdése valójában kettébontható, hiszen Ön a jövő évi költségvetés kapcsán a belső államadósság finanszírozásának gondj airól és valóban nagy terheiről beszélt, teljes joggal. Ez aggaszt minket is. Egyetértünk azzal, hogy ezen változtatni kell. Az egész jövő évi egyensúlyjavító politikának az egyik kulcseleme éppen ennek az adósságtömegnövekedésnek a megfékezése. A másik k érdése - több alkérdéssel - azonban a külső adósságállomány menedzseléséről és finanszírozásáról szólt. A kettő között van kapcsolat az elmúlt évtizedekben felhalmozódott adósságállomány kapcsán, de ma már ez a kapcsolat nagyon világosan kettéválasztható. A belső államadósság megfékezésének az a feladata, hogy az államháztartás összesített hiányát következetesen csökkentsük. Azt gondolom, erről nem kell többet beszélni, ezt a költségvetési törvény vitája kapcsán éppen eleget érintettük. Más ügy a külső adós ságállománynak a menedzselése. Magyarország körülbelül 14 év óta sikeresen menedzseli külső adósságát, ennek pedig egyetlen igazán fontos eleme van, az, hogy az ország következetesen, precízen teljesítette tőke- és kamatfizetési kötelezettségeit, mindig, a legnehezebb helyzetekben is megőrizte fizetőképességét. Ezáltal viszonylag jó feltételekkel jutott hozzá a nemzetközi tőke- és pénzpiacokon friss forrásokhoz. Friss források nélkül Magyarország nem tud létezni. Magyarországnak több az importja, mint az ex portja, és adósságszolgálati terhei nagyobbak, mint egy esetleges folyó fizetési mérleg aktívuma a belátható időn belül lehet. Elemi érdekünk tehát, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, hozzájussunk azokhoz a forrásokhoz, amelyek nélkül a gazdaság n em tud működni. Az úgynevezett adósságkönnyítési akciók, amelyeknek konkrét formáját ezúttal képviselő úr nem említette, azoknál az országoknál következhetnek be, amelyek hosszabbrövidebb ideig nem képesek eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek, tehát amelyek vagy moratóriumot kértek önszántukból, vagy fizetőképtelenségbe csúsztak. Ilyen esetekben soksok év eltelte után különböző klubok - Párizsi, Londoni Klub - segítségével az adósságok egy részének könnyítésére, elengedésére, kamatcsökkentésre, tőkek amatkonverzióra és sok más technikai megoldásra kerül sor. Nagyon jó, hogy mi nem jártuk ezt az utat, és nagyon fontos, hogy a jövőben se járjuk ezt az utat. Amíg ugyanis ezekhez a könnyítési esélyekhez egy ország eljut, addig rendkívüli veszteségeket kel l elszenvednie. A veszteségek a következőkben jelennek meg. Ha egy ország bármilyen oknál fogva nemzetközi fizetőképességébe vetett hitét elveszíti, a külvilág csak drágán vagy csak szűk körben ad hiteleket. Ha mi ilyen helyzetbe kerülnénk, kevesebb import ra lenne lehetőségünk, ha kevesebb importra lenne lehetőségünk, kapacitásaink nagy része kihasználatlan maradna, áruhiány lépne fel, vágtató infláció, és az ezzel együtt járó összes társadalmi, gazdasági, politikai feszültség. Elemi érdekünk tehát, hogy ez t minden körülmények között megelőzzük.
