Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
941 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pótk öltségvetés tervezetének szükségességét a kormány és a koalíció pártjai éppúgy szakmai érvekre hivatkozva támogatják, mint ahogy annak szükségtelen voltát az ellenzék is szakmai érvekkel bizonyítja. Mindenesetre az ma már egyértelmű a labilis statisztikai mérőszámok alapján is, hogy 1994ben módosítás nélkül sem lesz nagyobb a hiány a tervezettnél. Ez önmagában még nem indokolná a tervezet elutasítását. Vagyok annyira polgár, hogy becsüljem a takarékosságot, és ha 50 milliárdot megtakaríthatunk, akkor azt h elyeseljem. Mégis úgy látom, hogy itt nem a takarékosságról, nem az ország polgárosításáról, a polgári erények meghonosításáról van szó, hanem egészen másról. Az én értelmezésem szerint a május óta első gazdasági törvényünk mélyen a koalíció választási pro pagandájában gyökerezik. Törököt fogott a pénzügyminiszter és a koalíció, és most az nem engedi. Hónapokon keresztül hangoztatták, hogy dilettáns, hozzá nem értő kormány pazarolja a pénzeket, korrupcióról, feketegazdaságról szólt a mese és pazarlásról. Már áprilisban fölreppent a legenda, hogy a mérhetetlen hiány miatt módosítani kell majd a költségvetést. Ezzel szemben az 1993as költségvetés zárszámadása és az 1994es év első nyolc hónapjának gazdasági folyamatai rácáfoltak a választási propagandára. Az ú j koalíció mégsem ismerheti el, hogy ez az ország az elmúlt 4 év során olyan struktúraváltást hajtott végre a gazdaságban, amelynek hozadékai most kezdenek gyümölcsözni. Szavahihetőségük dőlne így meg. Ezért hát a növekedést szorgalmazó és a restrikciót is tenítő közgazdászok nagy csatájának nagy csapdájában vergődik a kormány. Nem véletlen, hogy a szükségesség érvrendszeréből hiányzik a statisztikai adatok azon halmaza, amelyek egy szervesülő és a struktúraváltás első nehézségein túl lévő gazdaság számsorai t tükrözik. (19.20) Egyetlen szó sem esik az indoklásban arról, hogy 20 százalékról több mint 26 százalékra emelkedett a termelőeszközök, a modern gépek importja, hogy exportunk jelentős hányada ma már a kemény versenyt megvalósító, minőséget követelő euró pai piacon értékesül. Egy szó sem esik arról, hogy a 8 százalékosnál magasabb ipari terméknövekedés, az energiafelhasználás 5 százalékos csökkenése mellett, a termelékenység 14 százaléknál magasabb növekedése mellett realizálódott. Véletlenül sem szól a ga zdaságpolitikai irányváltást megcélzó pótköltségvetési tervezet arról, hogy a munkahelyek megszűnésének számát meghaladja a magasabb kvalifikációt kívánó új munkahelyek száma. Egy szó sem esik a jogbizonytalanság miatt menekülő egymásfél milliárd dollárny i tőkéről, amelyik a fizetési mérleghiányt is más színben tüntetné föl. A szufficites Szolidaritási Alapról is csak annyiban, hogy hány milliárdot von el a kormány ettől az alaptól. Pedig érdemes lenne erre a szufficitre is odafigyelni, amikor gazdaságpoli tikai döntés igényével lépünk fel. Az új kormány is deklarálta, hogy Európába sietünk. Európában a gazdasági életben a termékekbe beépült szellemi érték a meghatározó, és amikor szemlélem a pótköltségvetés elvonási szándékait, akkor az oktatási, az emberjo gi, a műszakifejlesztési alapok rovatában kotorászik a kormány. Kultúrától, alapítványoktól, oktatástól, honvédelemtől, közbiztonságért felelős intézményektől óhajt pénzeket elvonni. Többsége tudatában ezt biztonsággal megteheti. A kormány tagjainak és a koalíció képviselőinek unott figyelmetlenségét tapasztalván úgy látom, hiába hangzanak el ezek az érvek, a jegyzőkönyv számára mégis, a visszahivatkozás jogán el kell mondani ezeket a gondolatokat. Ha őszinte, és az országért felelősséget érző módon akar c selekedni a kormányzat és a koalíció, akkor megalapozottabb érvekkel, hitelesebb számsorokkal kellene költségvetést módosítania, avagy tudomásul vennie, hogy a propagandaszólamai meghozták számára a választási sikert, de most már olyan lépéseket kellene fe lvállalnia, amelyekkel nemcsak a Pénzügyminisztérium főkönyvére van tekintettel, hanem a magyar társadalom által egyértelműen vállalt Európához tartozás követelményeire is. Az oktatástól, a kultúrától, a humán szférától, az egészségügytől, a kisebbségi, et nikai intézményektől, a honvédségtől elvonni szándékolt fillérek helyett célszerűbb lenne a feketegazdaság, a korrupció forintjait megcélozni. Miniszterelnök úr mondotta - bizonyára igaz ,
