Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
942 hogy 800 milliárd forint körüli összeg realizálódik a feketegazdas ágban. Ezen összeg költségvetési hozadéka 20 százalékos kulccsal is 160 milliárd forint. Talán célszerűbb lett volna pótköltségvetés helyett, és az erre pazarolt szellemi és politikai energia bizonytalansága helyett ezt a 800 milliárdot megcélozni törvénye kkel, kormányintézkedésekkel, és legalább felére csökkenteni, mindjárt 80 milliárd lenne a hozadéka. Igaz, ez nehezebb, társadalmilag is ellentmondásosabb, mint a 72 százalékos többség arányában költségvetést módosítani. Az is igaz, a társadalom számára ez elfogadhatóbb és szimpatikusabb lenne. Európához is jobban illik ez, mint a Műszaki Fejlesztési Alap és az OTKA zsebében kotorászni. Arról már szólni sem akarok, hogy a dualizmuskori költségvetések krajcárnyi pontosságú elszámolási kényszerével szemben a kormány szándéka szerint a parlamenttől - többsége tudatában - felhatalmazást óhajt kérni a rovatok közötti szabad átcsoportosításhoz. Visszhangos volt az ország a választáskor az államháztartási törvény szigorításának és reformjának akaratától. A 8. § von atkozó bekezdése számomra a feudalizmusba való visszahátrálást bizonyítja, nem az államháztartási törvény iránt megfogalmazott kritikai realitást. Az 1980as évek végében is élt ezzel a vággyal a kormány, amikor 40 milliárdot óhajtott a maga hatáskörében f ölhasználni, akkor a mostani koalíció egyik pártjának jogelődje 97 százalékos többségben sem adta meg ezt a felhatalmazást. Kiváncsi vagyok, mostani jogutódja hajlandó lesze a kormánynak ilyen kedvezményt tenni. Közgazdasági és politikai érvek sokasága ho zható még fel a törvénytervezet szakszerűtlensége, kapkodó jellege és a gazdaságot bizonytalanságba sodró labilitása mellett. Úgy érzem azonban, hogy az elhangzott ellenzéki észrevételek visszhangtalanul feneketlen kútba hullanak, kár tehát az érveket gyar apítani. Ha meg akarja törni a kormánykoalíció azt a tendenciát, amelyik Magyarországot, a magyar gazdasági és tárasadalmi életet eljuttatta a struktúraváltásnak azon állapotába, amelyik a mélypont után a felemelkedés ígéretét hordozza, akkor megszavazza e zt a török fogta törvénymódosítást, és ráépíti erre az Ázsiához és a Balkánhoz fordulás 1995ös költségvetését. Ha pedig mégis Európába akar eljutni, legalább a kulturális, oktatási és műszakifejlesztési, emberjogi, honvédelmi tételeit felülvizsgálja és a polgárosodásért meghozza azt az áldozatot, hogy mérsékli azon közgazdászok politikai szerepét, akik önös érdekeik okán polgárok helyett szívesen népesítenék be ezt az országot polokokkal, (sic!) rabszolgákkal és egyéb alárendelt statusú állampolgárokkal. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Felszólalásra következik Gaál Gyula képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportjából. Megadom a szót. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, eln ök úr. Hölgyeim és Uraim! Takács Péter azt mondta, ezelőtt egy perccel, hogy az ellenzék érvei visszhangtalanul feneketlen kútba hullanak. Hadd visszhangozzak egy kicsit, hogy ne érezze úgy, hogy senki nem figyel oda a mondandójára! Megmondom őszinté n, hogy nekem inkább az volt az érzésem, hogy az általunk elmondottakra nem figyelt oda senki. Sok olyan dologról, úgy gondolom, nem lett volna illő vitatkozni, amelyek tényeket jelentenek és egyértelműek. Ilyennek gondolom például az államháztartási törvé ny állandó idézgetését a kisgazdapárt által arra vonatkozólag, hogy vane joga egyáltalán egy jogállamban egy kormánynak beterjeszteni egy pótköltségvetést. Azt gondolom, aki valamennyire is járatos a jogban, az nem engedheti meg magának azt a vélekedést, hogy egy kormánynak nincsen joga az Országgyűlés elé egy előterjesztést, egy törvényjavaslatot benyújtani. Aki ennél egy picit jobban ért a joghoz, és már az államháztartási törvény koncepciójáról valamit sejt, az már tudja azt is, hogy az államháztartási törvény nem lehetőséget kínál a kormánynak, hogy mikor szabad neki benyújtani egy ilyen törvényjavaslatot, hanem kötelezi bizonyos esetekben. Pont arról van szó, hogy a kormány bármikor jöhet beszámolni az Országgyűlésnek az ország pénzeiről, bármikor jöhe t ide új
