Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP):
937 ha az a véleménye a kormánynak, hogy az üldözöttek a semmiért kapták a kárpótlást, és ezért ingyen jutnak vagyonhoz. Ez olyan súlyos mondat volt, amelynek egy demokráciában következményei vannak. Hisz' nem lehet száz- és százezer ember szemébe - akiket megcsúfol t a történelem - még odavágni a szerény mértékű kárpótlás mellé azt is, hogy "ingyen kaptátok". Ezen el kellene gondolkozni a miniszterelnök úrnak is, és azt hiszem, a pénzügyminiszter úrnak is. Demokráciákban egyfajta válasz van egy ilyen tévedésre. Kíván csi vagyok, hogy demokráciában élünke... Amiről még szólni szeretnék, az lehet, hogy viccesen fog hangzani egyeseknek. Amit én hiányoltam ebből a törvényjavaslatból és amit megszavaztam volna, az egy újfajta adó. Ez akkor jutott eszembe, amikor hallottam Varga képviselőtársamtól, aki interpellált, hogy a Fotex 5 milliárd forint nyereségre tett szert a forintleértékelés kapcsán. 5 milliárd forint nyereség! Be kéne vezetni a forintleértékelési adót. Azt hiszem, ez egy nagyon komoly bevételt jelentene az álla mkasszának. Tudniillik kik voltak azok, akik a forintleértékelés kapcsán hatalmas nyereségre tettek szert? Tudjuk jól, hogy a Fotex, mert ezt az újságok közölték. Én nem mondom, hogy a Fotex azért tudott a forintleértékelésről, mert ilyen vagy olyan személ yek vannak az igazgatóságában vagy a felügyelő bizottságában. Várszegi úr is nyilatkozta, hogy ők jó szimattal érzékelték, hogy mikor lesz a forintleértékelés. Ezek után el kellene gondolkozni azon, hogy esetleg a Fotex igazgatóját nevezzük ki pénzügyminis zternek, mert akinek ilyen jó szimata van, az sok pénzt tud hozni az országnak. De sajnos állami bankok is nagyon komoly nyereségre tettek szert; a Pénzügyminisztérium biztos tud majd adatokat szolgáltatni arról, hogy hány bank tartotta a forintleértékelés előtti néhány napban a pénzét devizában, hogy aztán amikor megtörtént a forintleértékelés, átváltsa forintra, likviditási könnyebbséggel tudja gerjeszteni - mert ez gerjeszti - az inflációt. Milyen jó lett volna, ha ez az így képződött nyereség - amelynek csak nagyon kis része fog a nyereségadón keresztül befolyni - valójában az államot illetné, és nem az adófizetőkre - mert végső esetben ők fizetik meg a forintértékeléseknek ezt a fajta nyereségét - raknánk a terheket, hanem azoktól vonjuk el, akik minden fajta munka nélkül, a lehető legtisztább spekulációval rövid idő alatt óriási haszonra tesznek szert. Hisz' akkor talán pótköltségvetést sem kellene beterjeszteni, mert több tízmilliárd forintos nyereségről szólnak a szakmai körök. Akkor nem lenne miről vi tatkoznunk, nem a közoktatástól kellene pénzt elvonni, nem a közigazgatástól, nem a kárpótlásra jogosultaktól, hanem azoktól, akik spekuláltak, és egy ügyes húzással tíz- és tízmilliárd forint haszonra tettek szert. Megszívlelendőnek tartanám, ha elgondolk oznának a felelős kormánytisztviselők azon, hogy egyegy ilyen döntés halogatásával szakértők szerint - miután sokáig vitatkoztak a Magyar Nemzeti Bank elnökével, hogy lemondjon vagy ne mondjon le, elhúzván ezt a folyamatot - a spekulációnak igen tág teret adtak. (19.00) Úgyhogy legközelebb csökkentsék ezt az időt, és ha ismét le akarnak forintot értékelni, akkor lehetőleg olyan időpontban tegyék meg, amikor sem a Fotex, sem egyéb állami bankok nem érzik meg ennek az előszelét. Képviselőtársaim, köszönö m a figyelmet. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces viszonválasz lehetőségét kérte Boros László, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Megadom a szót. BOROS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy érde klődéssel hallgattam Sepsey Tamás igen tisztelt képviselőtársam előadását. Természetesen ebben a két percben, amire lehetőséget kértem, mindenre nem lehet felelni és válaszolni. Én őt végtelenül tisztelem azért, mert a kárpótoltak ügyét annyira a szívén vi seli. Tisztelem azért is, hogy a bérarányok kérdésében ilyen markánsan megjelenítette az
