Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - MOLNÁR GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KARL IMRE (MSZP):
878 most és itt a magyar jövő egyik támpillé rének a felépítéséről döntenek. Döntésüket a jövő ihletné, és ha megadják a szükséges feltételeket és felhatalmazást a kormányzati cselekvéshez, biztosak lehetnek abban, hogy a millenniumi döntéshez hasonlóan késői utódaink háláját és elismerését is kivívj ák." Érdemes talán a hozzászólások közül Csóti György képviselőtársunk hozzászólásából is egy mondatot idézni. "Most itt a kiváló alkalom arra, hogy Budapest egy régió központjává váljon." De voltak más vélemények is. Ezek közül Hagelmayer Istvánnak, az Ál lami Számvevőszék elnökének hozzászólásában ez áll: "A világkiállítás megrendezése azonban nemcsak érzelmek és nemcsak egyes rétegérdekek kérdése. Olyan össznemzeti ügy, amely bátor, de megfontolt kezdeményezést, erőforrásokat mozgósító összefogást, magas szintű együttműködési készséget és nem utolsósorban a nemzetgazdaság realitásainak sokoldalú mérlegelését igényli. Mint pénzügyi szakember, közgazdász tisztában vagyok azzal, hogy a gazdaságipénzügyi folyamatok prognosztizálása csak meglehetősen tág hibah atárok között lehetséges. Ez természetes. Az országgyűlési vita alapját képező dokumentációban azonban nem erről van szó, hanem inkább hitről, vagy feltételezésekről. Ezek véleményem szerint nem közgazdasági kategóriák és nem képezhetik felelős döntés alap ját". De fontos Orbán Viktor ellenző véleménye is. Ebből csak egy rövid megjegyzés. "Nehezünkre esik indulatoktól mentesen beszélni a világkiállítási lobby úgymond szakmai érvekhez való vonzódásáról, amikor azt tapasztaljuk, hogy számunkra kedvezőtlen dönt és bírálatakor nem magát a döntést támadják, hanem elvitatják egy demokratikusan megválasztott testülettől azt a jogot, hogy ellenükre foglaljon állást, vagyis saját álláspontjuk népszerűsítése ürügyén nem átallanak képviseleti demokrácia alapintézményei e llen minősíthetetlen színvonalú, noha kétségtelenül hangzatos és erre fogékony társadalmi csoportokban népszerű támadást intézni." Azt hiszem, hogy a mai napirend előtti vita kapcsán ezt feltétlenül meg kellett jegyezni. Talán az elhangzottak azt is megért ették, miért volt olyan fontos az előző kormány számára, hogy legfelsőbb szintű, szinte kizárólag titkos kormányrendeletek segítségével - mondhatni: mindenáron - keresztülvigye a megvalósítást, és talán azt a vehemenciát is magyarázza, mellyel a ma már ell enzékben levő pártok álláspontjukat védik. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy a mai ellenzék minden lehetőséget meg fog ragadni és ma is megragad annak érdekében, hogy a kormánypártok, illetve a kormány lépéseit nagyon keményen bírálja, elítélj e. Ezt már csak azért is megteheti, mert helyzete, legalábbis matematikailag, felelősségvállalásra nem készteti. Reméljük azonban, hogy a közvéleményt hatásvadász felszólalásokkal nem lehet a kelleténél jobban befolyásolni. Pál László ipari miniszter úr az expó lemondását széleskörűen, szakmailag megalapozottan indokolta. Ebből számomra is következik, hogy nem számháború segítségével kell ezt a kérdést eldönteni, hiszen a tények önmagukért beszélnek. Mégis mi az, amit ki kell emelnünk? Röviden: Az első : mára az ország hídszerepe legalábbis jelentősen megváltozott. Természetesen ezt a lehetőséget az Európai Unióhoz való csatlakozási szándék ismeretében érdemes újragondolni. A második: ma a gazdaságpolitika szélesebb, átgondoltabb feladatmeghatározást igé nyel. Ezt a kormányprogram jól körvonalazza. A harmadik: a jelenlegi készültségi fokon talán lehetőség lenne még arra, hogy az expó műszakilag megvalósítható legyen, de ez olyan feszített tempóban történhet csak, ami jelentős pluszráfordításokat igényelne. Ehelyett sokkal célszerűbb az elhatározott és elhatárolt infrastrukturális beruházásokat időben később megvalósítani. A kérdés politikai megítélésénél fontos, hogy mit kapott a vidék ebből az egészből: háromszázharminc millió forintot! Hát, ez nem túl sok . Erről a kérdésről Göndör István képviselőtársam részletesen fog szólni.
