Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - BARSINÉ PATAKY ETELKA, az MDF
879 A millecentenárium gondolata helyes, de itt nemcsak kulturális beruházásokról kell hogy szó legyen. Az infrastruktúra fejlesztése vidéken is fontos feladat. Mi azt mondjuk, hogy a be ruházások vissza nem csinálhatók. Azt gondolom, talán érdemes érvelni azzal is, hogy ma, amikor olyan korlátozó pénzügyi intézkedések történnek, melyek például attól az egészségügytől vonnak el egymásfél milliárd forintot, amely az ismert nehézségekkel kü zd, állapota tűrhetetlen, akkor egy ilyen nagyságrendű kérdés mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Végül is azt gondolom, hogy ezt a vitát, ami az expó körül kialakult, nem szabad valamiféle hamis pártpolitikai vagy nemzeti presztízskérdésként felfogni. R endkívül veszélyes, ha egy álheroizáló, hamis nemzeti identitástudatot egy expóra akarunk építeni. Különösen nem igaz az, hogy ez a döntés csak azért születne, mert mi, illetve a jelenlegi kormány azt akarja lebontani, amit az előző kormány felépített. Ezt , tisztelt képviselőtársaim, ítéljék meg önök. Kérem azt, hogy amikor véleményt formálnak, vegyék figyelembe azt az igazságot is, hogy a bölcsesség bizonyos foka az, hogy előrelátással valamit lemondani jobb, mint utólag meakulpázni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Most a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja álláspontjának ismertetése következik. Megadom a szót Barsiné Pataky Etelkának, az MDF vezérszónokának. BARSINÉ PATAKY ETELKA , az MDF képviselőcsoport r észéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Hornkormány tizenhárom nappal a hatalomra lépése után lemondta az expót. Néhány héttel korábban, a választások második fordulója előtt ugyan még az olvasható a párt kampánylapjában, hogy mindent meg kell tenni az expó si keres megvalósítása érdekében, de jöttek a koalíciós tárgyalások, és a koalíciós tárgyalások után a szakértői kormány fütyült a világkiállítási szakértők véleményére, fütyült a közigazgatásra, annak szakértőire - és lemondta az expót. A társadalommal párbe szédre törekvő kormány fütyült a társadalmi szervezetekre, azok véleményére, a Világkiállítási Társadalmi Tanácsra - és lemondta az expót. Tizenhárom nappal a hatalomra jutás után - bár el kell ismerni, rendkívüli módon csűrtecsavarta - közölte az országg al, hogy bár a parlament még nem döntött, a dolog lényegében el van intézve - és lemondta az expót. Közölte a társadalommal, hogy ebben az ügyben nem lehet népszavazást tartani. Akkor, kérem, miben lehet népszavazást tartani? A döntő lépés tehát megtörtént . Augusztus 1jén a külügyminiszter a kormány nevében közölte a Világkiállítások Nemzetközi Irodájával, a BIEvel, hogy nem kíván expót rendezni. Kérte a BIE és a tagországok megértését. (11.30) A BIE elnöke ezt körlevélben még aznap közölte az összes orsz ággal. A világ tehát tudja, hogy Magyarország jelenlegi kormánya nem kíván világkiállítást rendezni. Hogyan is történhetett, hogy a világkiállítást előkészítő szakemberek meghallgatása nélkül a kormány - ahogy a BIE levelében van - két hét alatt áttekintet te a világkiállítás állását? Ezalatt a kormány egyetlen anyagot, egyetlen számítást, egyetlen jelentést, egyetlen beszélgetést nem tartott szükségesnek. Máig is rejtély, hogy ezeket az anyagokat honnan szerezte be. Elképzelhető talán, hogy kölcsönkérte a f ővárostól vagy esetleg a parlamenttől. A Világkiállítási Programiroda mindenesetre nem szolgáltatott ehhez anyagokat. Ennyi idő alatt - 13 nap alatt - jószerével az expó tartalomjegyzékét nem lehet megismerni, nemhogy felelős döntést hozni. Ez csak egyféle képpen lehetséges: ha a döntés borítékolva van, ha az ítélet - mint a Tanú című filmben - hamarabb elkészül, mint a tárgyalási jegyzőkönyv. Vajon a koalíciós paktum hány titkos záradékára fog még fény derülni? De ha már titkosságról beszélünk, a kormány az expóra vonatkozó titkos 3000es határozatokról beszél. Kérem, titkosnak minősített 3000es határozat volt például az Universitaskötvény kibocsátásának a feltétele, nem a
