Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 3 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 1991. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP):
843 (18.00) Magyarország még ma is az utolsók között van Európában az egyetemet végzettek arányát tekintve - azt hiszem, önök is tudják: egyedül Albániát előzzük meg. A munkanélküli fiatalok átképzése fajlagosan sokkal többe kerül, mint az iskolai rendszerű oktatás, illetve a felsőoktatás. Érthetetlen, hogy ezt a kérdést miért nem vizsgálja összefüggéseiben a kormányzat, és elvonás helyett miért nem foglalkozik az átcsoportosítás lehetőségeivel. Végezetül egyetlen példát szeretnék a pótkölts égvetés szemléletére vonatkozóan felhozni. Nem szeretném önöket számokkal terhelni, de mivel az elmúlt időszakban személy szerint is nagyon sok támadást kaptam az egyházi, illetve alapítványi iskolák kapcsán, pontosan az alapítványi intézmények területéről vettem ezt a példát: Ha azonos feltételekkel akarnánk működtetni az alapítványi iskolákat - ez azt jelenti, hogy az alapítványi iskolák vállalják a tandíjmentességet, és ezáltal megköthető a közoktatási megállapodás , ehhez szakértőink számítá sa szerint egész évre mindössze 234 millió forint lenne szükséges a normatíván felül. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy részarányosan tekintve ez körülbelül 80 millió forint, nem pedig 4 milliárd - mint amit az MKM a 168 órában bejelentett. Szeretném ezeket a kérdéseket így a helyükre tenni. Ezzel a példával fejezném be hozzászólásomat, köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalról.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Felszólalásra következik K. Csontos Miklós, a Független Kisgazdapárt képviselő csoportjából. Megadom a szót. DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §a szerint a kormány akkor köteles pótköltségvetést előterjeszteni, ha év közben a körülmények olyan mértékben változnak, hogy ezek a költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztetik, illetve ha az általános tartalékot felhasználták, és a költségvetési források nem elégségesek a kiadások fedezésére. Meg kell mondani, hogy ennek a veszélyeztetésne k a kimondása teljesen egyéni és önkényes értékelésen alapul. Ennek ellenére megállapítható, hogy az elemzéshez szükséges legfontosabb információk egyike, az eredeti költségvetés indoklása, nem áll rendelkezésre, számadatai hiányosak. Így tehát joggal vető dik fel a kérdés: miért van szükség pótköltségvetés benyújtására. Azérte, mert a gazdasági folyamatok ezt valóban indokolják, vagy azért, hogy a költségvetés belső szerkezetének megváltoztatásával új hatalmi érdekeket segítsenek? Szerintem az utóbbira kel l gondolni. Nézzük a kérdést egy kicsit részletesebben! Minden költségvetés készítésének alapvető kérdése a bevételek megtervezése. A bevételek megtervezésének feltétele a bevételeket szabályozó rendszer stabilitása. Sajnálatos és példátlan módon pont ezt a stabilitást ingatja meg, hogy az egyik legfontosabb adónemnél, a személyi jövedelemadórendszernél most vezetik be a különböző módosításokat. Ezen túlmenően azt is meg kell jegyezni, hogy egyegy ilyen változtatás - például az egész gépi adatfeldolgozási program változása - APEHnél jelentkező feladatait, társaságoknál jelentkező kihatásait még csak mérlegelésre sem lehet felvetni. Így tehát megállapítható: ez a szemlélet egy leszűkített, "rubrika" gondolkodási módot takar. A bevételek megtervezésénél - a fentiekben már jelentkezett problémán túlmenően - 1994ben, négyévi demokratikus működés és más szemléletű, főleg más színvonalú tervezés után, elvárható lenne ezeknek a számoknak a statisztikai, matematikai modellekkel való meggyőzőbb indoklása. Az indokl ásnál egyértelműen mondható: a részletes indoklás századik oldala "Külső egyensúly" bekezdésének tizenegyedik sora feltételes módban határozza meg a teendőket - és nem szerencsés egy költségvetésben feltételes módban beszélni.
