Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 3 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 1991. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
835 gazdaságpolitik át folytatni? A kormányzó erők - ha hatalmi kérdésről van szó - vélt önérdekük kedvéért magukra vállalják a döntés felelősségét. Péntek estékbe nyúlóan szavaznak, amint tették ezt, ugye, nemrégiben is... Hasonló aktivitást kellene mutatni a szociálpolitika és a gazdaságpolitika kérdéseiben is. Az ökölvívók azt mondják, nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. A politikában ez úgy néz ki, hogy nem a hatalom megszerzése az igazi művészet, hanem az azzal való élés. A kormányzópártok sikeresek voltak a hatal om megszerzésében, de bukásra állnak az utóbbiban. Mi tehát ez a pótköltségvetés? Eszembe jut egy plakát, az volt ráírva: lehet jobban, lehet másképp. Úgy látom, ez a pótköltségvetés átfesti ezt a plakátot: biztos lehet jobban, biztos lehet másképp, de a k ormányzópártoknak ez eddig nem sikerült. A kereszténydemokraták néhány módosító javaslattal megpróbálják javítani ezt a pótköltségvetést, de valójában a kormány maradék tekintélyének megóvására annak visszavonását ajánlják. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) E LNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Negyed óra szünet következik. (Szünet: 16.5917.16 Elnök: dr. Salamon László Jegyzők: Boros László, dr. Semjén Zsolt) ELNÖK (dr. Salamon László) : Megkérem képviselőtá rsaimat, foglalják el helyeiket. Folytatjuk ülésünket. Szólásra következik Bogárdi Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Megadom a szót. BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Annyi minden elhangzott már pro és kontra a pó tköltségvetésről, hogy csak egészen röviden néhány gondolatra hívom föl a figyelmüket. Akkor, amikor a mozgatórugókat keressük, hogy miért is kell kormánypárti oldalon ez a pótköltségvetés, és a másik oldalon miért kritizálják olyan hevesen, jó belenézni a zokba a múlt hetekben elhangzott véleményekbe, nyilatkozatokba, amik indokolják ennek jogosságát. Talán a legjobbat vegyük előre, Horn Gyula múlt heti beszédét, amiben számtalan kitétel volt arra vonatkozóan, hogy milyen rossz az ország gazdasági helyzete, milyen rettenetes állapotban van ez az ország. Arról beszélt Horn úr, hogy a mezőgazdaságban az előző kormányzat meredeken csökkentette az állami támogatást. Az állami támogatást a Némethkormány csökkentette le, és az elmúlt négy évben a következőképpen alakult: '92ben 39 milliárd, '93ban 49 milliárd és 1994ben 57 milliárd, úgy, hogy 2 milliárdos mezőgazdasági exportot tervezett az előző kormány. A mezőgazdasági kivitel alig a felére csökkent, mondja Horn úr, én pedig mondom, hogy '91ben 2,7 milliár dos rekordösszeg volt, soha nem volt ilyen magas, ez volt '91ben, '92ben tudta tartani a magyar mezőgazdaság, s az évszázad aszálya ellenére 2 milliárd volt '93ban, s ami a lényeg, a pótköltségvetés pontosan azért tartalmaz 12 milliárdos plusz összeget a mezőgazdasági export támogatására, mert az idei évben a mezőgazdasági termelés valószínűleg oly mértékben nő, hogy ezeket a termékeket exportra el kell helyezni. Mint tudjuk, 1 millió dolláros exportemelkedés 1517 millió forintos állami támogatást felt ételez. Tessék kiszámítani, hogy ez mennyit jelent. A földbirtokok alig negyede telekkönyvezett, mondja Horn úr, és gyorsított ütemben is csak két év múlva történhetnek meg. Erre föl a pótköltségvetés a földhivatalok keretéből 18,9 millió forintot von el. Azt nem tudom, mitől lesz gyorsított a tempó, ha az eddigi tempóra biztosított pénzből még elvonunk. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az ellenzéki pártok rettenetes vehemenciával, nagyon jó érveléssel támadják a pótköltségvetést, és a másik oldalon ez tula jdonképpen nem is nagyon védhető, ha vannak is próbálkozások, ezek inkább csak ilyen csak próbálkozások, miszerint kell. Kell és kész.
