Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 26 (16. szám) - Olekszandr Olekszandrovics Moroz, az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnöke és kísérete köszöntése - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
506 spórolhatunk a hasunkon, csinálhatunk anny i lyukat a nadrágszíjon, amennyit akarunk, akkor sem fogunk ide becsalni 23 milliárd közötti működőtőkét egy katasztrofális válságpropaganda egész világ elé tárásával. (Taps a jobb oldalon.) Egy másik, a pótköltségvetésben és az expozéban is megjelenő hit elrontó politikai kérdés a tbvagyonátadás miatti deficittöbblet, amit, ugye, az önkormányzatok szenvednek el. Az expozéban azt olvassuk: "Nem teljesítette a tbnek 16 milliárd forintos vagyonpótló kötelezettségét, és meg sem kezdte a vagyonátadást a tbön kormányzatok számára". Elhangzott más szinten is a vád a miniszterelnök úr részéről. A Magyar Hírlap augusztus 19i számában ezt olvassuk: "Az előző parlament kimondta ugyan, hogy 300 milliárd forint értékű vagyonhoz kell juttatni a két tbönkormányzatot, ám legjobb tudomásom szerint eddig összesen 800 millió forint átadásáról gondoskodtak. Így a vagyonátadás is az újabb kormányra vár". A rádió Világóra című műsorában pedig szeptember 4én ezt mondta: "A korábbi kormányzat egyetlen lépést sem tett, hogy a t bt a megfelelő pénzügyi alapokhoz juttassa". Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezekből a nyilatkozatokból csak az felel meg a valóságnak, hogy a vagyonátadás az újabb kormányra vár. Ugyanis a viták, amelyeket még pénzügyminiszterségem alatt folytattunk - és nagyobb volt néha a vita a két tbönkormányzat között, mint a Pénzügyminisztérium és a tbönkormányzatok között - mégis olyan eredménnyel jártak, hogy ott, fél évvel a választások előtt, egy konszenzussal és tisztességes kompromisszummal létrejött törvény tervezetet - itt ül velem szemben Nagy Sándor, tanúsíthatja - a tbönkormányzatok vagyoni, illetve vagyongazdálkodási kérdéseiben benyújtottunk a parlamentnek. Sajnos, a tavaszi ülésszak - sok tíz más törvénnyel együtt - ennek megtárgyalását már nem tette lehetővé. Ezt a konszenzussal kiérlelt és a vagyonátadást megalapozó törvényt azonban módja lett volna az új kormánynak is behozni egy nagyon alacsony vitaszázalék mellett a tisztelt parlamentbe - akár már júniusban. Megmondom őszintén: sokkal kisebb vitáv al, sokkal hamarabb átment volna a Házon, mint a néhány polgármester ügyében a polgármesteri összeférhetetlenség abszurd, parlamentre ráerőltetett vitája.Ám nincs még az ez évi jogalkotási tervezetek között sem ez a törvény, amiből világos, hogy az tükröző dik, amit az újságban már olvasni lehet: esze ágában sincs a kormánynak ezt a 300 milliárdot átadni a tbönkormányzatoknak. Úgy látom, szó szerint kell venni azt a nyilatkozatot, ami a Világórában elhangzott, hogy a tb vár az újabb kormányra - de ezek szer int nem az újra, amelyik most van, hanem a következőre , hogy ezt teljesítse. (Taps az MDF soraiban.) Kérem, a következő kérdés, amely politikai szólamként sokszor elhangzik, valóban a tartalék felhasználásával függ össze. Az expozé szerint jó néhány olya n is volt, ami az eredeti költségvetésben tervezhető lett volna, bár az Állami Számvevőszék a hivatkozással szemben - most nem konkrétan, csak elvi lehetőségként - említi, hogy tisztázandó, mi a felhasználás és mi az ígérvény. Az Állami Számvevőszék azt mo ndja: az állami tartalék kormányhatározattal történő lekötése minősül felhasználásnak. Nem vitatva, hogy az első félévi döntéseknek vannak következményei a második félévre, azt az ÁSZ is korrektül megállapítja, hogy az előző kormány ténylegesen 12 milliárd 786,8 millió forintról döntött. (16.10) Az 1994. évi költségvetési törvény után is dolgozott azonban a parlament. Ennek következményeként 9 milliárd 760,8 millió forint olyan kötelezettség keletkezett, amit már csak a tartalékból lehetett kielégíteni. Eze knek az új törvényeknek a következménye megjelenik tehát a tartalékfelhasználásban. Nagyon is tudatában voltunk annak, hogy lesznek ilyenek, ezért a kötelező tartalék összegét az államháztartási törvényhez képest körülbelül 10 milliárddal eleve megnöveltü k, mert számítottunk egy ilyen többletfelhasználásra. De akkor még meg nem lévő törvényekre nem lehetett a megfelelő fejezeti címeken pénzt biztosítani, mint ahogy sajátos módon most a pótköltségvetésben látszik, hogy azonos a gondolkozásmód, ezt megteszi az új kormány, nosza, az
