Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 26 (16. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
503 (15.50) Mennyi munkát megtakaríthatunk, ha azt mondjuk: döntsük el, mennyi a bevétel, a kiadás és a deficit, mint három sarokszám - és a kormány azt csinál, amit akar a jövőben! Teljesen fölösleges, hogy öljük egymást itt, hogy mi van a fe jezetekben, a fejezeteken belüli címekben, ha teljesen írott malaszttá válik ez az ügy, és a kormány egy külön paragrafusi felhatalmazással oda teszi ezentúl a pénzeket, ahova akarja, csak maradjon a sarokszám. Kérem, hölgyeim é s uraim, ez nem az Európai Unió felé vezető út, ez nem a maastrichti szerződés felé vezető út, de van egy aggályom: ilyen államháztartási törvénnyel bizony még a FÁK csoportosulásában sem kopogtathatnánk. (Szórványos taps a jobb oldalon.) Az egész pótkölts égvetés gazdasági indokolatlanságán és megalapozatlanságán túl szólnom kell a benne megnyilvánuló szemléletről és a politikai determináció néhány kirívó gyöngyszeméről is. Az expozé egyértelműen szólt arról a prioritásról, amelyet már a kormányprogramban i s hallottunk: az egyensúlyról mint az alapvető kérdésről a mai gazdaságpolitikában. Kérem, az egyensúly valóban fontos, de nem abszolutizálható, egyetlen mutatója a magyar gazdaságnak. Később még néhány mondatom lesz ehhez, de hogy mennyire nem új a gondol at a jelenlegi pénzügyminiszter úr részéről, hogy ez az a szempont, ami köré állandóan építeni kívánja a gazdaságpolitikáját, legyen szabad visszaidéznem az 1989. november 22i parlamenti ülésen az őáltala akkor az 1990. évi költségvetés előkészítésével ka pcsolatosan elhangzottakat, amely megtalálható az 1989. évi országgyűlési napló 5478. oldalán: "Nincs holnapunk a fizetőképesség megőrzése, a külső és belső egyensúly javítása nélkül." Egyébként döbbenetes - ezt már én teszem hozzá , hogy szó szerint átve tte az akkori 5484. oldali szövegrészt, amely nem az MDF vezette, hanem még a Németh, előtte a Grósz, előtte a Lázárkormánynak szóló megállapítás. Ismét idézem, mert most ugyanígy elhangzik: "Ugrásszerűen növekednek a folyó költségvetés államadóssággal kapcsolatos terhei. Belföldi államadósságunk növekedése szoros összhangban van az elmúlt esztendő..." - kérem, 1989ről van szó! - "... költségvetési hiányának fedezetére felvett hitelekkel, azok kamataival, nemzetközi adósságaink növekedésével, a forintle értékelés állami terheivel." A legszebb egyébként, amit ennek az 1989. évi naplónak az 5486. oldalán találunk: "Minden kormánynak számolnia kell azzal, hogy utódai ráhárítják a válság teljes felelősségét. Ezt a kormányt sem ringatják hamis illúziók." Kérem , minket sem ringattak ilyen hamis illúziók, de ha Békesi László olyan pontosan tudta, hogy ez a retorika általában megjelenik, hogy rákenik az előző kormányra a gazdasági állapothatározókat, akkor most, kérem, miért csinálja ezt velünk? Nagyon jól tudja, hogy nem itt vannak a problémák, mert amit most elmondott, az 1989ben is igaz volt, egy korábbi kormányzatra, azzal az apró eltéréssel, hogy amikor még ugyanannak a pártnak volt a pénzügyminisztere, joggal mondhatta, mert tényleg úgy volt. (Szórványos tap s a jobb oldalon.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Holnap lesz ugyan a helyzetfeltárónak jelzett miniszterelnöki beszéd, mindenesetre tisztelettel kérem, hogy szíveskedjenek részére átadni a benyújtott T/60. számon megjelent pótköltségvetést, főleg annak indok olási részének "II. A makrogazdasági folyamatok alakulása" című fejezetét. Kérem, engedjék meg, hogy traktáljam a Házat azzal, ami ebben a kormányelőterjesztésben szerepel: "A nettó reálbérek az első félévben 89 százalékkal emelkedtek." Csak érdekességké nt jegyzem meg, hogy a Népszabadság augusztus 9i számában a miniszterelnök úr a következő nyilatkozatot tette: 1994 első félévében a lakosság reáljövedelme nem növekedett. A többletvásárlóerő döntően a lakossági megtakarításokat növelte. A nettó megtakar ítások az első félévben a tavalyi 97 milliárddal szemben 140 milliárd forintot tettek ki. A kiskereskedelmi forgalom a megfigyelhető körben csökkent. Az összes lakossági fogyasztás eddig valószínűleg legfeljebb csekély mértékben növekedett. A magas bérkiár amlás az év egészét tekintve bizonyosan a fogyasztás bővüléséhez vezet. A monetáris folyamatokban is érezhetők feszültségek. A félév során általában kamatemelkedési tendencia volt tapasztalható. Az éven belüli vállalkozói hitelek kamata 1,8 százalékkal, a betéteké
