Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 26 (16. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
502 tulajdonsága mindig az, hogy politikai motívumok állnak mögötte. Törvényességi szempontból - hangsúlyozom - szükség van pótköltségvetésre. Vita abban van, hogy vajon olyan pótköltségvetést kellette készíteni, mint amilyet most a kormány benyújtott. Úgy gondolom - majd a későbbiekben erre szeretnék utalni még , hogy egy más karakterű és egy jobban áttekinthető, közérthető és jobban ellenőrizhető pótköltség vetési törvényjavaslat készülhetett volna. Van viszonyítási alapunk - mondja az ÁSZ , hiszen az előző két évben is volt pótköltségvetés. Azt gondolom, talán ennek a pótköltségvetésnek a háttere, ennek az indokolása kicsit talán túl hangsúlyos volt. Azt á llítjuk, hogy a kormány nem vett számításba minden forrást akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot kidolgozta. Népiesen szólva: nem forgatta ki a zsebeit teljes mértékben, amikor itt a számokkal bemutatta elképzeléseit. Azt gondolom, hogy morálisan is helyes az, hogy mielőtt különböző megszorító intézkedésekre kényszerül a kormány, valóban célszerű az, ami a retorikában elhangzik, hogy saját magán fog elsősorban megszorító intézkedéseket kezdeményezni - ez, úgy tűnik, nem teljes körben sikerült." Tisztelt Kép viselőtársaim! De ha már a kormány egy pótköltségvetés során egy soha nem volt kiadáshoz képest kíván megtakarítani 50 milliárdot, tisztelettel megkérdezem, akkor miért mondott csak ilyen keveset. Bevallom férfiasan, egy kicsit úgy érzem magam, mint a skót apa, amikor hazajött a fia és azt mondta, hogy óriásit spóroltam ma, mert nem szálltam fel hazafele az iskolából a villamosra, hanem futottam utána. Utána az atya azt mondta, hogy: fiam, egy haszontalan, mihaszna kölyök vagy, mert futottál volna a taxi ut án, akkor még többet spóroltál volna. (Derültség, taps a jobb oldalon.) Én mondhattam volna 320 milliárdot, amit megtakarítottunk ebben a pótköltségvetésben, ugyanis a volt minisztertársaim, akik ma részben az ellenzék padsoraiban ülnek, részben nincsenek itt a parlamentben, az 1994. évi költségvetésnél valóban olyan előirányzatokat és tárcaigényeket jelenítettek meg, amelynek végösszegeként 650 milliárd forintos deficit jelent volna meg a költségvetésben. Ehhez képest 320 milliárdot ugyebár már én megtakar ítottam. De ha a jelenlegi kormány leveszi a polcról azokat az iratokat, amelyek ezt egyértelműen dokumentálják, mivel én ezt nem adtam el akkor, eladhatta volna a 320 milliárdot is, mert ez dokumentálható lett volna legalább. Más a helyzet, tisztelt Ház, ha a kormány azt mondja, új kormány, új gazdaságpolitika, új gazdaságfilozófia. Nem ide akarok tenni, hanem oda akarok tenni, innen elveszek és átcsoportosítok saját politikai és gazdasági filozófiám szerint. Ez ellen nem sokat lehetett volna mondani. Ez a z a törvényességi szempont, amire Nyikos úr hivatkozott. Csak akkor nehezen tudom azt mondani, hogy ez csupán egy átrendezési igény, ha az olcsó állam megjelenő propagandája mögött egy olyan pótköltségvetés áll, amely nem egyszerűen átrendezi a kiadásokat, miközben a deficitet egymilliárd plusszal benyújtja az eredetihez képest, hanem a kiadási oldalt 191,4 milliárd forinttal megnöveli. Iszonyú nagy megtakarítás ez - nem a fiktív kiadáshoz, ez már tényleges kiadási többlet. Hogy a bevételi oldal hogy fog eh hez viszonyulni, az már másodlagos kérdés. Nekem most már valóban vannak aggályaim, hogy a beterjesztett 331 milliárd valamennyi millió forintos költségvetés deficitje immár az új pótköltségvetés alatt nem lesz tartható. De ha ezt mondta volna a kormány, a kkor legalább a benyújtás indoka, de csak az, elfogadható lett volna. Úgy látszik azonban, hogy a kormánynak még az sincs az ínyére, hogy be kellett nyújtani egy ilyen pótköltségvetést, és előremenekülve a pótköltségvetési törvényjavaslatba betette a 8. § (3) bekezdésébe egy olyan cikkely elfogadására vonatkozó javaslatát, amely engedélyezi - szó szerint mondom megint - "az előirányzatok között átcsoportosítást hajthasson végre". Nesze neked államháztartási reform. Az ÁSZ is óriási visszalépésnek tekintette ezt a még jelenleg is igen liberális államháztartási törvényhez képest. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne legyünk ennyire szemérmesek. Ha már egy ilyen átcsoportosításra engedélyt kér a kormány, felteszem a kérdést: egyáltalán mi szükség pótköltségvetésre és költségvetésre?
